MHL archívum 1956

A Magyar-Hon-Lapon a korábbi években megjelent olvasni- és látnivalók az 1956. október 23-i ünneppel kapcsolatban.

MHL-archívum
(2000-2019 évek anyagai)

1956/2006. október
23.

Emlékezzünk
1956. és 2006. október 23-ra




56-os
zászló Strasbourgban az Európa Tanács épületének halljában



Nem
elég megborzongni, 

de
lelkesedni kell!

Nem
elég fellobogni,

de
mindig égni kell!

És
nem elég csak égni: 

fagyot
is bírjon el, 

ki
acél akar lenni,

suhogni
élivel.

Nem
elég álmodozni.

Egy
nagy-nagy álom kell! 

Nem
elég megérezni,

de
felismerni kell!

Nem
elég sejteni,

hogy
milyen kor jön el; 

jövõnket
- tudni kell!

Nem
elég a célt látni; 

járható
útja kell!

Nem
elég útra lelni,

az
úton menni kell! 

Egyedül
is! Elsõnek, 

elõl
indulni el! 

Nem
elég elindulni,

de
mást is hívni kell!

S
csak az hívjon magával, 

aki
vezetni mer!


Nem
elég jóra vágyni: 

a
jót akarni kell!

És
nem elég akarni:

de
tenni, tenni kell!

A
jószándék kevés!

Több
kell: - az értelem! 

Mit
ér a hûvös ész?!

Több
kell: - az érzelem! 

Ám
nem csak holmi érzés,

de
seb és mély szenvedély,

keresni,
hogy miért élj,

szeress,
szenvedj, remélj!

Nem
elég - a Világért!

Több
kell: - a nemzetért!

Nem
elég: - a Hazáért!

Több
kell most: - népedért!

Nem
elég - Igazságért! 

Küzdj
azok igazáért, 

kiké
a szabadság rég, 

csak
nem látják még,

hogy
nem elég!

Még
nem elég!

 


"A
legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért
és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20
esztendõben. Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömõ, a
szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett
elhullnia — s ez a vérfolyam most már alvad az
emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk
hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a
magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol — még
közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk
méltónak lenni ennyi áldozatra."

(Albert
Camus: A magyarok vére - 1957)

 


A
gyûlölt jelkép,
a ledöntött Sztálin-szobor
a Blaha Lujza
téren 

A
véres csütörtök

Tüntetõk
a Parlament elõtt, 

a
Kossuth Lajos téren 

1956.
október 25-én

       
(Bojár Sándor felvételei)

 

Csütörtök
délelõtt az Asztória Szálló elõtt a spontán összesereglett tömeg
az ott õrszolgálatot teljesítõ szovjet katonai egységgel
fraternizálni kezdett. Az oroszul tudók feltárták a szovjet
katonák elõtt a népmozgalom céljait és kérték õket: ne lõjenek a
magyarokra, ne avatkozzanak a nép dolgába. ... A szívélyes, sõt
baráti beszélgetések után a vörös katonák késznek mutatkoztak,
hogy páncélosaikkal a Parlamenthez kísérjék a tömeget, hogy
átadják a kormánnyal szembeni követeléseiket. Útközben a Kossuth
Lajos tér felé mind többen és többen csatlakoztak a szovjet
páncélosoktól kísért menethez. Mire a fegyvertelen férfiak és 
nõk a Parlament elé értek, mintegy tízezerre nõtt a számuk. A
szovjet páncélosok és páncélozott jármûvek itt is velük maradtak.
Egyesek magyar zászlókkal díszítették a szovjet harci jármûveket
és kiültek a páncélosok tetejére. A tömeg vidám volt és
felszabadult. Az emberek énekeltek és kórusban jelszavakat
szavaltak. Nagy Imrét éltették, tüntettek az ÁVH ellen és Gerõ
lemondását követelték.

És
ekkor váratlan dolog történt! ... Az ÁVH a Földmûvelésügyi
Minisztérium épületérõl összpontosított tüzet nyitott a
fegyvertelen tömegre.

Gosztonyi
Péter: 1956 a Magyar Forradalom történet


Magyar
Szabadságharcos Emlékmû
Los Angelesben

Olvasnivalók,
látnivalók: