Anonymus átalakulása


"Korunk névtelenjei: menekülők. Nyílt csatára gyávák. Mégis érdemes néha rájuk figyelni. "


Anonymus átalakulása

P.
dictus magister – neki alighanem volt indoka névtelennek maradni. Sajnáltam,
hogy kilétét illetően bizonytalanságban hagyott minket, de oly korban élt,
amikor nem a magamutogatás vágya vezette az embereket.


Korunk névtelenjei: menekülők. Nyílt csatára gyávák. Mégis érdemes néha rájuk
figyelni. A közéleti pálya névtelen levelek garmadával gazdagítja az íróasztalt.
Meg a szemetes kosarat, ahová gyakran olvasatlanul kerülnek, s méltán. Az elmúlt
harminc év alatt néhányat kor és kór-dokumentumként mégis eltettem magamnak.


Beleolvasva most némelyikbe, érdekes következtetésre jutottam. Idézek: „Tisztelt
Surján et! Ne haragudj, hogy piszkos múltad után így szólítalak meg. Amikor a
nyáron megláttam Igalon az összelopott nyaralót, amit Boros és – Fürj
elvtársakkal loptál össze. Te voltál a láncos kutya a Boros féle rablóbandában
és nem maradtál hűtlen Lezsák elvtárshoz sem.”
Nem betűhív az idézet, mert a
hiányzó ékezeteket kitettem – lehet, hogy Anonymus úrnak az írógépe sem az ó,
sem az ú betűt nem ismerte. Egyébként mindent szó szerint közöltem.
Klasszikusokat így kell. Levélíróm pedig nemcsak klasszikus, hanem példa is,
mégpedig ragadós. Hatása jól kimutatható a mai közéletben. Az utódok annyiban
fejlődtek, hogy már nem névtelenek. Hiszen ország-világ láthatja, hallhatja
őket, amikor a parlamentben ebben a stílusban fogalmazva támadnak. A mai utódok
általában befejezik a mondatokat, de épp oly alaptalanul vádaskodnak,
rágalmaznak, mint a nagy előd. Épp oly kevéssé adják meg a tiszteletet, mint az
idézett klasszikus. És van még egy fontos párhuzam, tessék figyelni: „Felszólítalak,
hogy sürgőssen (sic!) számolj el a lopott szállodával és sürgőssen számolj el az
Egészségügyi Miniszterséged alatt elkövetett orvosi műhibákkal is, mert a
Független Magyar Bíróság hamarosan rács mögé dug.”
Ugye nem én vagyok az
egyetlen, akinek ezt olvasva Fekete-Győr elnök úr jut az eszébe?


Három pillére van ezeknek a támadásoknak: szemtelenség, rágalmazás és
fenyegetés. (Említhetném még a trágárságot, de arra nem hoztam példát – ne
menjünk egy bizonyos szint alá.) Az elmúlt negyed század két változást hozott:
akkor névtelenül, most nyílt sisakkal támadnak, akkor e támadások rejtve
maradtak a közvélemény előtt, ma a közszolgálati és magántévék, YouTube
csatornák, kéretlen reklámok ontják. Ez alighanem azt jelenti, hogy míg az
anonymusok azért a szívük mélyén kicsit szégyellték az egészet, epigonjaik pedig
még büszkék is magukra. Ezt hívják manapság progressziónak.


Értem azokat, akik szinte naponta ki vannak téve a sértegető, szemtelenkedő és
nagyon méltatlan támadásoknak, hogy keményen vissza akarnak vágni. Sokan
biztatják is őket erre. E biztatások ellensúlyaként azt remélem, hogy a mi
oldalunk Orbán Viktorról vesz példát, aki válaszaiban tud nagyon kemény lenni,
de mindig úgy, hogy nem süllyed le a támadás szintjére. Soha ne veszítsük el a
méltóságunkat, ellenfeleik sem teszik, nekik ugyanis nincs mit elveszíteni.

Surján
László