Beszédes, keserves múltunk

Kós Károly 1911-ben Balázsfalván járt, az ASTRA gyűlésén, tapasztalatait megírta a Budapesti Hírlapban. 1920-ban Apponyi is beszélt nemzetiségeinkről. Mindketten tényeket mondtak. Vajon melyikük szemlélete segít ma bennünket, hogy nyugalmat tudjunk teremteni a Kárpátok alatt?

Beszédes, keserves múltunk

Kós
Károly 1911-ben Balázsfalván járt, az ASTRA gyűlésén (Az Astra, teljes nevén
Asociația Transilvană pentru Literatura Română și Cultura Poporului
Român azaz Erdélyi Egyesület a Román Irodalomért és a Román Nép Kultúrájáért,
1861-ben alapított, ma is működő kulturális egyesület, amely jelentős szerepet
játszott a román nemzeti ébredésben.)

Tapasztalatait megírta a Budapesti Hírlapban. Most csak egy kis részletet idézek
belőle, amelyben a románokról alkotott véleményét írta meg.

És mi tanulni is
akartunk ott Balázsfalván, mert nagyon nagy szükségünk van immár arra; és
lehetett is ott tanulni sokat — az oláhoktól.
Láttunk egy hatalmas nemzetgyűlést, hallottunk halálosan komoly beszédeket. De
nem láttunk pózolást, nem hallottunk frázisokat.
Ez az egyik tanulság.
Láttunk ott egy hadsereget: nemzeti hadsereget. Mert ez a gyülekezet nem Janku
és Axentye hordája többé, ez nem támad ellenünk kaszával és faágyúval. És nem
fog többé Bécs szolgálatába állani. Ez itt már nemzet, mely öntudatos
munkával, pénzzel és kultúrával szerelte föl magát.

Kilenc évvel később Apponyi Albert Párizsban járt. A Nagy Háború győzteseinek
elmondta híres védőbeszédét, pár hónappal a békekötés (diktátum) aláírása előtt.
Most ebből idézek néhány gondolatot:

A magyarságnál az írni
és olvasni tudók arányszáma megközelíti a 80%-ot; a magyarországi németeknél a
82%-ot; a románoknál a 33%-ot;
Ha a felsőbb társadalmi osztályokat tekintjük és számításba vesszük azokat,
akik gimnáziumot végeztek és letették azt a vizsgát, amelyet Franciaországban
a baccalauréat-nak neveznek, úgy megállapíthatjuk, hogy a magyarok arányszáma
azok között, akik ily tanulmányokat végeztek és az érettséginek megfelelő
képzettséget értek el, 84%, jóllehet a magyarok az összes népességnek csak
54,5%-át teszik; a románok arányszáma az ily tanulmányokat végzettek között
4%, pedig az egész népességnek 16%-át alkotják; a szerbeké 1%, jóllehet számuk
az egész népesség 2,5%-a.
Uraim! Azt hiszem, hogy az emberiség nagy érdekei szempontjából nem lehet sem
közömbösen, sem megelégedettséggel szemlélni azt a körülményt, hogy a nemzeti
hegemónia oly nemzetiségekre száll át, amelyek, ha a legjobb reményekkel
kecsegtetnek is a jövőre nézve, de ma még a kultúra alacsony fokán állanak.

Kós
Károly cikkének fő üzenete erőteljes intézkedéseket várt a kormánytól a románok
egyre erőteljesebb térfoglalása ellen. Mai szemléletünk alapján helytelen,
elnyomó intézkedéseket sürgetett, de azokat akkori nemzetközi példákkal
támasztotta alá. De felnézett a románokra.

Apponyi iskolázatlannak és kulturálatlannak minősítette a nemzetiségeinket.
Mindketten tényeket mondtak. Vajon melyikük szemlélete segít ma bennünket, hogy
nyugalmat tudjunk teremteni a Kárpátok alatt?

Ha
bővebben akarsz tájékozódni, ajánlom az
Otthon lenni
valahol
kötetet, ami ingyenesen letölthető a

Magyar Elektronikus Könyvtárból.

Surján
László