Az Arcanum hatalmas adatbázisában a legrégibb írás, amelyben a Védák szó szerepel 1836-ból való és a Nemzeti Társalkodóban jelent meg, Indiai, vagy jobban mondva hindostani vallások címmel.
Az írás tulajdonképpen Dumont d' Urville úrnak Woyage pittoresque autour du monde könyvére támaszkodik. D’ Urville úrnak a hindu világ vallásairól való ismeretei pedig egy Rámasvani Pundit nevű Bramintól származnak. Ez az illető a „maga nemében egyetlen egy”, vagyis páratlan személyiség, aki „akármelyik Európainál tudósabb , türedelmes , világos , a’ mi elő ítéleteinket azért értő, mert ereje van a’ magáén feljül emelkedni, a’ braminismus tudománnyaiban kijelelt tudós, és a’ bengali , hindostani , Sanscrit, pali, portugáll, angol, és franczia nyelveket egy formán jól beszéli.” [Többé-kevésbé eredeti helyesírással.]
D’ Urville úr ismereteit egy bizonyos Gy. f. i. Farkas Sándor ismertette, mégpedig négy részben. Nem sok értelme volna e cikk egészének ismertetése, de egy gondolatsort ide másolok, épp azt, amiben a Védák szó legrégebben előfordul a magyar irodalomban, pontosabban a Digitális Tudománytárban jelenleg szereplő több mint 31 millió oldalnyi szövegben.
Egy nép sincs a’ világon, mely régisége követelését oly magosra emelje mint a’ Hindu. Az ő traditioja az elesett angyalok tisztulását négy korokra —yongo — viszi-fel. Mi a’ negyedikben létezünk. Az elsőkor —- satia — vagy az aranykor három millió két száz ezer éveket tartott. Ez az ártatlanság, és jól lét kora volt, úgy mondják a’ Védák; mert akkor a’ brámák uralkodtak. Az ember száz ezer évekig élt. A’ treta vagy ezüst kor két millió négy száz évekig tartott. Akkor a’ második Casté a’ Xattrijasok uralkodtak , s oly státust alkottak , melyben a’ vétkek egy negyed részét, ’s a’ virtusok bárom negyed részét tették azt egésznek. A’ harmadik korban — duapara — vagy is réz korban a’ Vesciasok — a’ harmadik Caslé — kormányoztak ekkor a’ vétkek száma a’ virtusokéhoz egyenlő volt, ’s az emberi élet ezer évre szállott le. Jelenleg a’ negyedik korban, Caliyog vagy a’ vaskorban élünk, melyben a’ Sudras vagy negyedik Casté uralkodik. A’ vétkek és a’ rények közötti viszony úgy áll, mint három negyed, egy negyedhez, és az ember élete a’ száz évek maximumát túll nem lépi.
Az arany-ezüst-réz-vas sorrend bennem népmesei emlékeket hoz fel. Magában a leírásban pedig lehetetlen nem a bűn elterjedését és a valamikori bűntelenség emlékét felfedezni.
Az ismertetést azért sem folytatom, mert nincs tudásom az olvasottak megítélésére. Az azonban biztos, hogy az 1830-as évek erdélyi olvasói (Kolozsvári lapról van szó) tájékozottabbak lehettek az indiai vallásokról, mint a mai magyar olvasók többsége.
Mellesleg a vétkek és erények arányát javítanánk, hátha réz-, netán ezüstkori viszonyokat teremthetnénk, az aranykort már nem is említve. Próbáljuk meg! Akár Adventre szóló program is lehet. Annál is inkább, mert az egész világra nézvést aligha tudjuk érdemben befolyásolni a vétkek és erények arányát, de saját magában mindenki megteheti.
Madassery Benvin Sebastian SVD Ő az című könyvének hatására
a Nemzeti Társalkodót böngészte:
Surján László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni