"...a vétkek és erények arányát javítanánk, hátha réz-, netán ezüstkori viszonyokat teremthetnénk, az aranykort már nem is említve. Próbáljuk meg! Akár Adventre szóló program is lehet. Annál is inkább, mert az egész világra nézvést aligha tudjuk érdemben befolyásolni a vétkek és erények arányát, de saját magában mindenki megteheti."
Indiai
üzenet
Az
Arcanum hatalmas adatbázisában a legrégibb írás, amelyben a Védák szó szerepel
1836-ból való és a Nemzeti Társalkodóban jelent meg, Indiai, vagy jobban mondva
hindostani vallások címmel.
Az
írás tulajdonképpen Dumont d' Urville úrnak Woyage pittoresque autour du monde
könyvére támaszkodik. D’ Urville úrnak a hindu világ vallásairól való ismeretei
pedig egy Rámasvani Pundit nevű Bramintól származnak. Ez az illető a „maga
nemében egyetlen egy”, vagyis páratlan személyiség, aki „akármelyik
Európainál tudósabb , türedelmes , világos , a’ mi elő ítéleteinket azért értő,
mert ereje van a’ magáén feljül emelkedni, a’ braminismus tudománnyaiban
kijelelt tudós, és a’ bengali , hindostani , Sanscrit, pali, portugáll, angol,
és franczia nyelveket egy formán jól beszéli.” [Többé-kevésbé eredeti
helyesírással.]
D’
Urville úr ismereteit egy bizonyos Gy. f. i. Farkas Sándor ismertette, mégpedig
négy részben. Nem sok értelme volna e cikk egészének ismertetése, de egy
gondolatsort ide másolok, épp azt, amiben a Védák szó legrégebben előfordul a
magyar irodalomban, pontosabban a Digitális Tudománytárban jelenleg szereplő
több mint 31 millió oldalnyi szövegben.
Egy nép sincs a’ világon, mely régisége követelését oly magosra emelje mint a’
Hindu. Az ő traditioja az elesett angyalok tisztulását négy korokra —yongo —
viszi-fel. Mi a’ negyedikben létezünk. Az elsőkor —- satia — vagy az aranykor
három millió két száz ezer éveket tartott. Ez az ártatlanság, és jól lét kora
volt, úgy mondják a’ Védák; mert akkor a’ brámák uralkodtak. Az ember száz ezer
évekig élt. A’ treta vagy ezüst kor két millió négy száz évekig tartott.
Akkor a’ második Casté a’ Xattrijasok uralkodtak , s oly státust alkottak ,
melyben a’ vétkek egy negyed részét, ’s a’ virtusok bárom negyed részét tették
azt egésznek. A’ harmadik korban — duapara — vagy is réz korban a’
Vesciasok — a’ harmadik Caslé — kormányoztak ekkor a’ vétkek száma a’
virtusokéhoz egyenlő volt, ’s az emberi élet ezer évre szállott le. Jelenleg a’
negyedik korban, Caliyog vagy a’ vaskorban élünk, melyben a’ Sudras vagy
negyedik Casté uralkodik. A’ vétkek és a’ rények közötti viszony úgy áll, mint
három negyed, egy negyedhez, és az ember élete a’ száz évek maximumát túll nem
lépi.
Az
arany-ezüst-réz-vas sorrend bennem népmesei emlékeket hoz fel. Magában a
leírásban pedig lehetetlen nem a bűn elterjedését és a valamikori bűntelenség
emlékét felfedezni.
Az
ismertetést azért sem folytatom, mert nincs tudásom az olvasottak megítélésére.
Az azonban biztos, hogy az 1830-as évek erdélyi olvasói (Kolozsvári lapról van
szó) tájékozottabbak lehettek az indiai vallásokról, mint a mai magyar olvasók
többsége.
Mellesleg a vétkek és erények arányát javítanánk, hátha réz-, netán ezüstkori
viszonyokat teremthetnénk, az aranykort már nem is említve. Próbáljuk meg! Akár
Adventre szóló program is lehet. Annál is inkább, mert az egész világra nézvést
aligha tudjuk érdemben befolyásolni a vétkek és erények arányát, de saját
magában mindenki megteheti.
Madassery Benvin Sebastian SVD Ő az című könyvének hatására
a Nemzeti Társalkodót böngészte:
Surján László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni