Marton Zsolt váci megyéspüspök vette át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családbizottságának vezetését – az MKPK döntése értelmében – Bíró László tábori püspöktől, aki súlyos betegsége miatt mondott le a tisztségről.
Úgy akarom szeretni
a családokat, mint Krisztus
Marton
Zsolt váci megyéspüspök vette át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK)
Családbizottságának vezetését – az MKPK döntése értelmében – Bíró László tábori
püspöktől, aki súlyos betegsége miatt mondott le a tisztségről. Marton Zsolt
első családreferensi körlevelét olvashatják.
„Figyelj a Szentlélekre,
légy szabad, és ne félj” – ezeket a szavakat helyezte a szívembe Bíró László
püspök atya, amikor kineveztek utódjául mint családreferens püspököt. Igyekszem
megfogadni a tanácsát, mert nem könnyű egy ilyen nagyszerű előd nyomába lépni.
Püspök atyát negyedszázada ismerem. Amikor 1995-ben a budapesti Központi
Papnevelő Intézet rektora lett, vele együtt megérkezett a családiasság a
Szemináriumba. Egykori kispapjaként, majd később papnevelő munkatársaként, végül
rektorutódaként hálával tartozom neki az együtt töltött évekért és mindazokért a
lelki-szellemi kincsekért, amelyeket tőle kaptam. Az idők folyamán atyai
barátságába fogadott, és jelenleg is bölcs tanácsadómnak tudom őt. Imádkozom
teljes felgyógyulásáért. Püspöktársaim, valamint minden katolikus pap- és világi
testvérem nevében ezúton szeretném megköszönni neki a családpasztoráció
területén teljes odaadásban végzett szolgálatát, melyben mindvégig hűséges
maradt püspöki jelmondatához: Tecum pro te (Veled, érted).
Mi a családreferens püspök
küldetése ma? Bíró László püspök atya annak idején kijelölte a családpasztoráció
irányát, és munkatársaival nagy utat tett meg. Jelentős részben ezt kívánom
folytatni. Püspöktestvéreimmel együttműködve szeretném tovább formálni és
segíteni az egyházmegyei családreferensek munkáját, szolgálatukat
továbbképzésekkel, lelkinapokkal, konferenciákkal is támogatva. Mindenekelőtt
azonban arra szeretném buzdítani őket, hogy az egész világ előtt bátran álljanak
ki a krisztusi út mellett. Ehhez szeretnék megadni minden tőlem telhető
támogatást, együttérzést, figyelmet és szeretetet. Célom folytatni a
kapcsolatépítést a lelkiségi mozgalmakkal, segítségére lenni a határon túli
testvéreinknek, és ápolni a már létező külföldi kapcsolatokat, többek között az
Európai Katolikus Családegyesületek Szövetségével is.
A családreferens püspöknek
mindig aktuális hivatása van az életvédelem, a házasságra készülés, a házasság
és a család területén. Ennek kapcsán is megszívlelem Bíró püspök atyának a Hívom
a családokat búcsúzó soraiban írt szavait: „Ma már egy egészen új világ van
születőben az életet, a családot, a személyt illetően. Nagy éberségre, sok-sok
erőbefektetésre van szükség ahhoz, hogy határozottan védeni tudjuk azt, amit
valóban védenünk kell.” A természetes családban kibontakozó életet pártoljuk és
védelmezzük a fogantatás pillanatától kezdve a természetes befejeződéséig.
Tudom, hogy a meglévő
értékekre egy új pasztorációs modellt kell felépítenünk. A Szentlélek
segítségével, az Egyház tanítása alapján szeretnék a mai kor kihívásaira választ
találni.
A családpasztorációs
munkában mindig irányadók a pápák útmutatásai. Egy a családra vonatkozó jelentős
dokumentum évfordulója lesz 2021-ben: negyven éve látott napvilágot Szent II.
János Pál pápától a Familiaris consortio (A családi közösség) kezdetű
apostoli buzdítás. Az előttünk álló évben szeretném a figyelem középpontjába
állítani ezt az írást.
Szent II. János Pál
rendkívüli mélységű öröksége a test teológiája, amely irányt mutat a házasságra
készülők, a házasságban és családban élők számára a mai átszexualizált korban.
Üzenete az, hogy az elkötelezett, boldog élet lehetséges. Családpüspöki
működésem során igyekszem a szentéletű pápa tanítására támaszkodni.
A családpasztorációnak
rendkívül fontos eleme a kommunikáció. Bíró püspök atya szép műfajt teremtett a Hívom
a családokat című rendszeres üzeneteivel. Ezt egyrészt oly módon szeretném
folytatni, hogy időnként írásban szólok katolikus testvéreimhez és minden jó
szándékú emberhez. Másrészt – alkalmazkodva a mai kor igényeihez –, rendszeres
időközönként rövid videoüzenetben beszélek aktuális kérdésekről az Egyház
tanításának fényében.
Az Egyház ugyanis azzal is
segíteni akarja a családi életet, hogy a tanítás igazságával kereteket teremt,
szabályokat ad. Az Egyház biztonságot és boldogságot adó közösség az élet
kibontakoztatására, ahol Krisztus szeretettörvénye az összetartó erő.
Egy tudományos kísérlet
során egy csapat embert küldtek föl egy tetőteraszra, ahol nem voltak
védőkorlátok. Az emberek a terasz közepén tömörültek össze, nem mertek elmenni a
széléig. Ugyanezt a csoportot újból fölküldték úgy, hogy már megépítették a
korlátokat. Az emberek betöltötték az egész tetőteret, gond nélkül elmentek a
korlátokig. Hasonlóképp
a jó törvények teremtik
meg a biztonságos környezetet a boldog élethez. Családreferens püspökként
Krisztusnak az Egyház által adott örömét és megtartó erejét szeretném képviselni
családjaink és minden jó szándékú embertársunk felé.
Mélységesen egyetértek
családreferens elődöm következő megnyilatkozásával: „Szellemi harcban állunk,
ezért fogadjuk szívünkbe a családok nagy pápájának, Szent II. János Pál pápának
szavát: Elkötelezettségre és imádságra van szükség korunkban az egyik
legveszélyeztetettebb intézmény, a család, a társadalom alapsejtje érdekében,
mert elméletileg és gyakorlatilag egyre erősebben támadják a bomlasztó erők” (Hívom
a családokat, 2020. október). Az élet és a család védelmének érdekében
nyitott vagyok az ökumenikus párbeszédre, és nagyra értékelem azon világi
vezetők fáradozásait is, akik nemcsak szavaikkal, hanem tetteikkel is az élet
pártján állnak. Én és munkatársaim irgalommal és szeretettel fordulunk minden
embertársunk felé, azok felé is, akik másként gondolkodnak a családról mint mi,
akik teljes hűséggel követjük az Egyház tanítását.
„Ezért
öltsétek fel az Isten fegyverzetét… Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra
az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a
készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a
hit pajzsát… Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek
kardját, vagyis az Isten szavát” (Ef 6,13–17).
Kedves Magyar Családok!
Szeretném megköszönni, hogy
kitartotok! Szeretném, hogy tudjátok: az Egyház veletek van, imádkozik értetek.
Arra biztatlak benneteket, hogy tekintsetek Jézusra, kapaszkodjatok bele. Ő
velünk van életünk minden körülményében. Azt akarja, hogy mi is próbáljuk meg
szeretni egymást minden helyzetben. Vele sikerülni fog.
A jelenlegi pandémia
miatt még nehezebb helyzetbe kerültünk, mert ez a próbatétel kikezdi életünket,
családon belüli kapcsolatainkat. Ám a krízis, a válság mindig új lehetőség
forrása is. Föl kell fedeznünk, hogy idősek és fiatalok, mind egymásra vagyunk
utalva.
A különböző generációk
egymást támogatva tudnak előrehaladni az élet útján. Merjünk őszintén és mélyen
beszélgetni egymással, nyíltan kimondani a gondokat! Ne az elkerülést, a
„szőnyeg alá söprést” válasszuk! Ebben nem vagyunk egyedül: velünk van
Krisztusunk és Egyházunk.
Az advent, az Úrjövet, a
karácsonyra, a Gyermek születésére való készület kiemelt lehetőség mindannyiunk
számára. Várakozásban vagyunk: várjuk a járvány végét, várjuk életünk jobbra
fordulását, várjuk életünk Megváltóját, Boldoggátevőjét, Beteljesítőjét.
Kívánom, hogy adventi családi várakozásunkban találkozzunk a bennünket
végtelenül szerető, minden körülmények között velünk lévő Isten Fiával. Az ő
átölelő szeretetét tapasztaljuk meg családi életünk mindennapjaiban és majd a
karácsony meghittségében!
Vác, 2020. december 8.
Marton Zsolt váci
megyéspüspök,
az
MKPK Családbizottságának elnöke
Forrás: magyarkurir.hu
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni