A meghatározás szerint járványnak nevezik azt a jelenséget, amikor egy ismert betegség adott területen, adott idő alatt átlagosnál jóval nagyobb létszámú embert érint. A járvány mértékét leginkább a szóban forgó betegség terjedési együtt-hatója, lappangási időszaka illetve kezelhetősége határozza meg.
Nos, eddig semmi új a nap alatt. Ezt nagyjából tudtuk, ha nem is ilyen szabatosan, pláné most, amikor a csapból is a koronavírus okozta, életünket megkeserítő kórság folyik ki. Sajnos, mert betegség, és hála Istennek, mert a halált is okozható dolgokat illik komolyan venni. Ám most nemcsak erről szeretnék pár szót ejteni, hanem azokról a világjelenségekről, amelyek éppúgy az eddig megszokott életünkre törnek, mint az emlegetett fertőzés.
Mi, hogyan és miért fenyegetnek minket? A válasz rövid. Gyakorlatilag ma minden ártó dolog kárunkra lehet, „hála” a globalizációnak. Régebb is voltak járványok, katasztrófák, háborúk, de mindenki nyugodtan végezte a dolgát, mert mire hozzánk ért a hír, arra gyakran már vége is volt a történéseknek, a világjárványok, a világháborúk kivételével. Hála ennek minden olyan messzinek tűnt, olyan elérhetetlenül távolinak, olyan „nem nem is a mi dolgunk” szerűnek, hogy olykor csak egy vállrándítással reagáltunk rá, ha egyáltalán tudomást szereztünk róla. Ma azonban szinte a történések percében tudatnak minket mindenről, ha akarjuk, ha nem. Már rádió, tv, újság sem kell, az „okos” telefonon kéretlenül ránk dől az információk áradata, persze csak a negatív, hisz az az érdekes, az eladható. De ránk ragad - sokszor egyáltalán nem véletlenül - olyan viselkedési norma, típus is, ami egyáltalán nem volt a miénk, ám holnaptól szinte elvárt, hogy te is így, az új módi szerint cselekedj, mert ha nem, egykettőre te fogsz kilógni a sorból. Például, ha nem hagyod a gyereked szexuális nevelését a „szakértőkre”, lehetőleg már a bölcsődében. Vagy, ha nem térdelsz le a focimeccs előtt, ha a szivárványról az eső elállta, a Nikol féle prizma vagy Tamási Áron jut eszedbe és nem „más”. Ma már nemcsak a közeli környezeted akar asszimilálni, elnyelni, generál-masszává olvasztani, hanem az egész degenerált világ. Helyesebben annak nem kevésbé agyament urai.
Az emlegetett vírusjárványra visszatérve, globális az oltásellenes kampány is, és sajnos Magyarországon is van még csaknem 3 millió ember, aki vagy zagyvaságokban hisz, vagy még „gondolkodik”. És sajnos van, ahol a virtus is dolgozik: mit nekem egy kórokozó, én nem félek tőle. Nos, lehet „hősnek” lenni, de amikor közelebbi vagy távolabb forrásokból is ezer más veszély fenyeget és apasztja létszámunk (beolvadás, kivándorlás, dőreségek majmolása stb.) akkor egy könnyedén legyőzhető veszély ellen nem védekezni nem túl jó döntés. A világban társadalmi, szociális, egészségügyi és morális járványok sora tombol. Minden ellen nincs oltás, de van józan paraszti eszünk. Csak használjuk.