Surján László

Ő Urunk és Mesterünk, barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk.

Fogadj szívedbe egy Kárpát-medencei települést! Ezt javasolta a Charta XXI Egyesület Böjte Csaba, Grezsa István, Herczku Ágnes, Szili Katalin és Szvorák Katalin védnökségével még tavaly decemberben. A felhívás nem maradt pusztában kiáltó szó.

Most nyolc hónappal később a Kárpát-medence településeinek közel 15 százalékát már valaki kiválasztotta. A választás meglepően egyenletes, a térképünkön, amelyen a foglalt településeket egy-egy „gombostű” jelzi, fehér foltok alig vannak.

A szentek példaképek. Kihívások számunkra: Ha mások meg tudták tenni, te miért ne tudnád? (Szent Ágoston) Van ugyan némi túlzó önbizalom ebben a kijelentésben, de a mondás erkölcsi kérdésekről szól, nem testi vagy szellemi képességekről. Kalazancius azt mondaná: magát csapja be, aki nem tudom-ot mond a nem akarom helyett.

Száz éve még nem volt szokás, hogy az újságok ünnepi számot adjanak ki Szent István napjára. A Pesti Hírlap (PH) mindazonáltal írt egy vezércikket. A Népszava és a Pesti Napló nem fárasztotta magát ilyesmivel. A Budapesti Hírlap sem.

Nézzük hát a PH száz éves üzenetét. (Mai helyesírással)

„Szent István politikai koncepciójának két cselekvő gondolat képezi az alapját. Egy az, hogy felvette a keresztény hitet és népét is megkeresztelte. A másik az, hogy nem a keleti vallást fogadta el, hanem a római katolikust.

A hírfogyasztó ember egyre többször találkozik rémisztő gender információkkal. A kormánykritikusok ezeket nem hiszik el, megjelenésüket a Nyugat lejáratásának és a választási küzdelem részének tartják. Felháborodnak, hogy a sajtó túloz, feleslegesen kelt riadalmat, célja, hogy a választó Orbán Viktorban lássa a nemlétező bajtól a megmentőt.

A csárdás alaplépése kettőt jobbra, kettőt balra. Az idei augusztus a román-magyar kapcsolatok terén egy-egy bal(ra) lépéssel kezdődött. Igaz, csak egy kicsit kellene búvárkodni, kijönne a csárdás, de maradjunk az egyet ide, egyet oda helyzetnél.

Miért nem vagyok liberális?

Hosszan írok, mert nincs időm. Állítólag Goethe egyik levele kezdődik így. Aktualizálva a paradoxont: sok mindenről kellene írni, hát nem írok semmiről sem. Azaz egy gondolatot mégis megpróbálok kifejteni. Ahogy közelednek a választások, egyre több vád tűnik fel az interneten és az ellenzéki megszólalók kijelentéseiben, legyenek akár politikusok, akár média munkások. Ezek egyike: „Orbán szembefordult a rendszerváltozás eszméivel és céljaival”.

A trianoni békediktátum ratifikációja külföldön címmel fontos tanulmánykötetet jelentetett meg a Magyarságkutató Intézet. A szerkesztők: Illik Péter és Vizi László Tamás, nagyszerű munkát végeztek, nemkülönben az egyes tanulmányok szerzői. A kötet ismertetésére most nem vállalkozom, de jó szívvel ajánlom minden érdeklődőnek, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárból töltse le és olvassa el.

A múlt nagy tanító. Felidézek egy régi országgyűlési vitát, amelyben a nemzetiszocialisták a belügyminisztert támadták. 1939-ben történt, a hungarista párt betiltása után.

Hubay Kálmán: A hungarista mozgalommal szemben a hatalom nagyon éber, de miért nem tett semmit a belügyminiszter a szocialisták ligeti autófelforgató gyűlésével szemben?

Keresztes-Fischer Ferenc: Mert véletlenül akkor nem voltam belügyminiszter. (Nagy derültség)