Ha eljönne a Csoda könnyû szárnyon,
S szívembe egyszer az a béke szállna,
Amelyre szörnyû szomjúsággal vágyom: -
Elõbb elzárnám a láda fiába.
Tûnõdve rajta, hogy ez hogy esett,
Trónolnék vele a világ felett.
Nagy-óvatosan körültapogatnám:
Hogy hát igazán, igazán nem álom?
Nem riasztja el elsõ mozdulásom?
Reményik Sándor:
Az én békességem
Ha eljönne a Csoda könnyû szárnyon,
S szívembe egyszer az a béke szállna,
Amelyre szörnyû szomjúsággal vágyom: -
Elõbb elzárnám a láda fiába.
Tûnõdve rajta, hogy ez hogy esett,
Trónolnék vele a világ felett.
Nagy-óvatosan körültapogatnám:
Hogy hát igazán, igazán nem álom?
Nem riasztja el elsõ mozdulásom?
De aztán végigvinném a világon:
Testvér, testvérem, rokonom, barátom,
Itt, itt a béke, itt van aranytálon!
Itt, itt van mindennek a megoldása,
Szûnjön szívetek szünetlen sírása!
És elrendeznék mindent olyan szépen:
Nem volna sokkal szebb az üdvösségben.