"A házasságban teljesedik ki a férfi és a nõ élete, az általuk alapított család a jövõ záloga. Isten ajándéka legkedvesebb teremtményeinek a házasság, Õ alkotta természetüket olyanná, hogy vágyakozzanak arra az egyetlen „másikra”, akivel kiegészülhetnek és megtalálhatják közös boldogságukat." - Bíró László püspök úr augusztusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETÕ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2014.
augusztus
Munkatársai egymás után gratuláltak a leendõ férjnek, amikor az irodában közelgõ
házasságkötése alkalmából felköszöntötték. Volt, aki csak jókívánságokat
hangoztatott, volt, aki tréfálkozott, egyesek meg szép szavakba foglalták a
házasság és a család dicséretét. A fõnök, aki alig volt idõsebb a leendõ
férjnél, figyelmeztette: Ma már szabadok vagyunk, a huszonegyedik század
kultúr-nemzeteiben a férfiak és a nõk szabadok, életükrõl, sorsukról maguk
döntenek, senki és semmi nem kötelezheti õket valamilyen életformára. Te most
úgy döntöttél, hogy házasságot kötsz, mert úgy látod, hogy ez most neked jó. Ne
felejtsd el azonban, hogy ez a döntésed nem foszt meg szabadságodtól. Ahhoz,
hogy sohase bánd meg döntésedet, legyél mindig tudatában szabadságodnak és élj
bátran vele! Az ember szabadsága korunk egyik legnagyszerûbb vívmánya!
Az ember
elképzelhet bármit, vágyakozhat sok mindenre, de mert értelmes lény, ismeri
biológiai és fizikai korlátait, tisztában van saját szellemi adottságaival,
számolni tud társadalmi környezetével, tehát képes önállóan elhatározni és
végrehajtani egy emberi cselekedet. Abszolút szabadsága egyedül a mindenható
Istennek van, Õt semmi nem korlátozhatja, számára nincs lehetetlen. Az emberi
szabadság az értelembõl és az akaratból eredõ képesség. Értelmünk szabad, a
Teremtõ nem szabott határt tudásvágyunknak, értelmünk képes átfogni az egész
világmindenséget. Akaratunk is szabad, szabadon dönthetünk a jó és a rossz
között. Emberi méltóságunk alapja az, hogy Isten saját képmására teremtett
minket, szabad értelmet és szabad akaratot kaptunk Tõle. Az ember azonban sok
esetben, noha belátja, hogy egy adott esetben mi lenne a helyes cselekedet, noha
akarja a jót, a maga erejébõl mégsem képes a jóra, mert gyarló, rosszra hajló
ember. Szent Pál írja: „Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem,
amit nem akarok, a rosszat. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én
teszem azt, hanem a bûn, amely bennem lakik.” (Róm 7, 19-20) A bennünk lakó bûnt
pedig csak a kegyelem segítségével gyõzhetjük le. Hiába van szabad értelmünk,
szabad akaratunk, ha a kegyelem nem segít minket jóakaratunk érvényesülésében.
A
szabadságot nem emberek adják egymásnak, nem uralkodók vagy kormányok rendelik
el, a szabadság Isten ajándéka, amelytõl az embert semmi nem foszthatja meg,
mert emberi méltóságának velejárója. A kegyelmet nem lehet pénzzel, hatalommal,
vagy csalafintasággal megszerezni, a kegyelem Istennek az üdvösség érdekében
adott ingyenes ajándéka, mely a teremtményt sem természete, sem érdeme alapján
nem illeti meg, és jogos igénye sem lehet rá.
Hogyan segíthetitek gyerekeiteket abban, hogy mindig a jót akarják és
jóakaratukat érvényesíteni is tudják? Mondjatok példát olyan esetekre, amikor
látszólag reménytelen helyzetekben és körülmények között is sikerült élni a
szabadsággal!
Ferenc
pápa írja Evangelii Gaudium c. apostoli buzdításában: „Az uralkodó kultúrában a
külsõdleges, a közvetlen, a látható, a gyors, a felszínes és esetleges foglalja
el az elsõ helyet. A valóságos átadja a helyét a látszat szerintinek. Sok
országban a globalizáció a kulturális gyökerek gyorsuló romlását hozta magával,
más – gazdaságilag fejlett, ám etikailag elgyengült – kultúrákhoz tartozó
irányzatok beáradásával együtt.” (EG 62) A felszínen úgy látszik, a nõk és a
férfiak mai társadalmunkban szabadok, szabadon dönthetnek életformájukról. Ezt a
szabadságot egyesek úgy értelmezik, hogy mindenki bármikor létesíthet
kapcsolatot bárkivel, és ha neki úgy tetszik, kapcsolatát akár házasságnak is
nevezheti. Ha pedig ezt megunta, felcserélheti egy újabb kapcsolatra. Hogy aztán
ez a magatartás milyen következményekkel jár mások – a társ(ak), a gyerekek, az
egész társadalom – életére, azzal korunk individualista embere nem foglalkozik.
Aki figyelmen kívül hagyja a szabadsággal járó felelõsségét, az szabados
életmódjával mélyíti korunk társadalmának súlyos erkölcsi válságát.
Örvendetes, hogy a mai világban egyre kevesebb ember köt szülõi, társadalmi,
dinasztikus, vagy gazdasági kényszer hatására házasságot. Ma a házasság –
különösen a keresztények házassága – a nõ és a férfi szabad döntése alapján jön
létre. Szekularizálódó világunkban azonban a házasságot egyre inkább csupán
olyan érzelmi alapon létesített társulásnak tekintik, amely tetszés szerint
bármikor, bármi mással helyettesíthetõ vagy kényünkre-kedvünkre módosítható.
Ezzel szemben a keresztény kultúrában a házasság egyedülálló értéket képvisel,
mert az érzelmi kielégülést és a párra tartozó szükségleteket messze felülmúló
szolgálatot nyújt az egész emberiségnek. A házasságban teljesedik ki a férfi és
a nõ élete, az általuk alapított család a jövõ záloga. Isten ajándéka
legkedvesebb teremtményeinek a házasság, Õ alkotta természetüket olyanná, hogy
vágyakozzanak arra az egyetlen „másikra”, akivel kiegészülhetnek és
megtalálhatják közös boldogságukat.
Mondjatok példákat „uralkodó kultúránk külsõdleges, közvetlen, látható, gyors,
felszínes és esetleges” megnyilvánulásaira! Mi segíti elõ, hogy a dolgok mélyére
lássatok? Hogyan tudjátok megóvni házasságotokat, családi életeteket a
felszínességtõl?
Ferenc
pápa figyelmeztet: „A korunkban zajló szekularizációs folyamat a hitet és az
Egyházat a magán- és intim szférára korlátozza, és a transzcendencia teljes
tagadásával egyre inkább eltorzítja az etikát, elgyengíti a személyes és
társadalmi bûn iránti érzéket, és fokozatosan növeli a relativizmust. Ezzel
általános tájékozatlanságot kelt, különösen a könnyen megsebezhetõ serdülõkben
és fiatalokban. Az Egyházat pedig egy sajátos, az egyéni szabadsággal ütközõ
elõítéletet támogató intézménynek tekintik.” (EG 64) Sokan úgy látják, hogy az
Egyház tilalmaival, a házasságra és a szexualitásra vonatkozó elõírásaival
csorbítja az emberi szabadságot, nehézségeket támaszt ott, ahol korunk fejlett
tudománya már megkönnyítené az életet. Valójában az Egyház nem tilt és nem ír
elõ semmilyen viselkedésformát, hanem segít megérteni a Teremtõ szándékát, és
igyekszik az embereket Jézushoz vezetni, aki azt mondta: „Jöjjetek hozzám mind,
akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek
magatokra igámat, és tanuljatok tõlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívû – és
nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyû.” (Mt
11, 28-30) Jézus követõi ugyanis az új parancs, a szeretet parancsa értelmében
hordozzák egymás terheit, vállalják az igát. A szeretet pedig megédesít minden
evilági nehézséget.
A leendõ
férjnek láthatóan jólesett a sok jókívánság, azt se tudta, kinek hogy köszönje
meg. Végül fõnökéhez fordult: Nagyon jól esik, hogy ilyen nagyra értékeled
szabadságomat. Szabad vagyok, mert tudom, hogy mit jelent võlegénynek lennem, és
én ennek tudatában akartam võlegény lenni. Azt is tudom, hogy ez milyen
kötelezettséggel jár, és ezeket önként vállaltam. Minden erõmmel azon leszek,
hogy leendõ feleségemnek jó férje, majd leendõ gyerekeimnek jó apja legyek,
hiszen erre vágytam amióta eszemet tudom. Szabad vagyok, és mert élek
szabadságommal, azzá lehetek, ami lenni akarok. És tudod, egymagamban csak
torzó, félkész lehetnék, leendõ feleségem szabadsága és az enyém együtt nagyobb
szabadság, mint a kettõnk szabadságának összege, most már a határ a csillagos
ég!
Bíró
László
az MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás:
csaladlevel levelezõlista