"Nagyfokú átalakítás zajlik a magyar külügyben. Az új szemlélet új embereket kíván. Az ellenzék méltányolhatná, hogy a harmadik Orbán kormány mindezt a saját korábbi miniszterén és államtitkárán kezdte. Ezzel szemben politikai tisztogatást és boszorkányüldözést emleget."
Surján László
Külvilági titkosságok
Nagyfokú átalakítás zajlik a magyar külügyben. Az új szemlélet új embereket
kíván. Az ellenzék méltányolhatná, hogy a harmadik Orbán kormány mindezt a saját
korábbi miniszterén és államtitkárán kezdte. Ezzel szemben politikai
tisztogatást és boszorkányüldözést emleget.
Nem
szeretem az állami dolgokban a titkosságot, és sokszor nem értem, miért éppen
annyi idõre titkosítanak valamit, mint amennyire. A nagykövetjelöltek
meghallgatásának titkosságát azonban helyeslem. Négy évig voltam a magyar
országgyûlésben a külügyi bizottság alelnöke és számos nagyköveti meghallgatáson
vettem részt. A titkosságot az magyarázza, hogy nem kell a fogadó ország orrára
kötni minden részletet, hiszen a meghallgatásnak tárgya a két ország közötti
kapcsolat egész rendszere és a nagykövetre váró feladatok is. További indok,
hogy a nagykövet személye ne legyen nyilvános addig, amíg a fogadó ország nem
nyilvánította ki fogadókészségét. Nekem ez a két érv elegendõ volt és ma is az,
még akkor is, ha nem minden ország kezeli az ügyet diszkréten. Az Egyesült
Államokban például, ahol a legtöbb nagykövet politikai kinevezett, korábbi
kampánytámogatásért cserébe, jutalmul kapja a lehetõséget, a meghallgatás
nyilvános. Ezt durvábban úgy is lehetne fogalmazni, hogy az illetõk
megvásárolják a posztot. Az elnökhöz való hûségüket dollár százezrek, ha nem
milliók bizonyítják. Nem javaslom ezt a rendszert a nyilvánosságért cserébe.
A
kérdés most két egymással összefüggõ okból idõszerû. A hagyományos értelemben
vett külügyminisztériumot a harmadik Orbán kormány összekapcsolta a régi
külgazdasági minisztériummal, ami a rendszerváltás elõtt, de még az Antall
kormányban is létezett. Ez szemléletváltást s ehhez kötõdõen személycseréket
indokol. Mostanában sok nagyköveti kinevezés jár le, s nem zárom ki, hogy
egyeseket idõ elõtt is visszahívnak. Az ide kapcsolódó másik ok, amiért a
kérdésrõl szólni kell, az egy országgyûlési frakcióval nem rendelkezõ pártocska
követelõzése. Nem tartom ugyan õket komoly tényezõnek, és túlzás az is, hogy
állandóan szerepelnek a médiában, ezért nem nevezem meg õket, és az MTI
közleményt is anonimizálva idézem:
A párt egyik elnökségi tagja hétfõn azt közölte az MTI-vel, hogy a 2010-es
kormányváltást követõen álláspontja szerint megnõtt a tapasztalatlan, politikai
kinevezettek száma. Átláthatatlan a nagykövetek és fõkonzulok kiválasztása és
példa nélküli a parlamenti meghallgatásuk titkossága. Az ellenzéki párt ezért
nyilvánosságot követel és szolidaritását fejezi ki "a pártpolitikától mentes,
szakmailag felkészült, tapasztalt külügyesekkel", akiket szerintük hátrányok
érnek a minisztériumban.
Ha
a baloldali szakzsargont lefordítjuk magyarra, akkor a pártpolitikától mentes,
szakmailag felkészült, tapasztalt külügyes fogalom többnyire a Szovjetunióban
végzett és a szocialistákhoz kötõdõ valakit jelent, míg a tapasztalatlan,
politikai kinevezett szófordulat ezen „erények” hiányát jelzi.
A
kritikusok nem látják a lényeget. Európában, de a világ más részein is a
gazdasági diplomáciára terelõdik át a hangsúly. Érdemes csatlakozni ehhez a
változáshoz, különben nagyon lemaradunk. Ezért a kormány jó irányban mozdul el,
s a rendszerváltás harmadik évtizedének kezdetén a régi külügyeseknek ideje
távozniuk. Valahol olvastam, hogy 180 emberrõl van szó. Ettõl talán nem omlik
össze az ország.