"Gábor J. Dzsingisz tizenhat éves volt, amikor édesapja a várható megtorlás elõl Nyugatra menekítette a családot, míg õ itthon maradt a vártán. A kamaszkort lassan elhagyó fiatal katolikus középiskolában, majd katolikus egyetemen végezte tanulmányait Hollandiában, s húszas éveiben már aktív közéleti szerepet játszott: az egyetem politikai és társadalomtudományi egyesülete (1963), a Magyar Pax Romána (1961-1962), valamint a MEFESZ Nemzetközi titkársága (1964-1966) ezirányú tevékenységének néhány kiemelkedõ állomása."
Gábor J. Dzsingisz méltatása
Ha
ebben a laudációban csak az ünnepelt életének tényeit sorjáznánk, hosszan
kellene sorolnunk az 1940-ben született Gábor J- Dzsingisz tanulmányait, az
általa betöltött állásokat és a megérdemelt kitüntetéseket. Mindez kitöltené a
rendelkezésre álló idõt. Ám a mai napról készülõ esetleges napló bejegyzése
valami olyasmit tartalmazna: szépen összeszedték az adatokat, de nem tudtam meg,
hogy miért kaptam a megbecsülést és a jelenlevõknek sem volt mit magukkal
vinniük.
Gábor J. Dzsingisz tizenhat éves volt, amikor édesapja a várható megtorlás elõl
Nyugatra menekítette a családot, míg õ itthon maradt a vártán. A kamaszkort
lassan elhagyó fiatal katolikus középiskolában, majd katolikus egyetemen végezte
tanulmányait Hollandiában, s húszas éveiben már aktív közéleti szerepet
játszott: az egyetem politikai és társadalomtudományi egyesülete (1963), a
Magyar Pax Romána (1961-1962), valamint a MEFESZ Nemzetközi titkársága
(1964-1966) ezirányú tevékenységének néhány kiemelkedõ állomása.
1965-ben doktorált, s a diploma megszerzésétõl hat éven át a Gazdaságügyi
Minisztériumban dolgozott, ezalatt a kezdõ köztisztviselõbõl fõosztályvezetõ
lett. 1972-ben kezdõdött önkormányzati munkája. Itt is eredményes. Hága
polgármesterének kabinetfõnöke, majd 1983-tól Haaksbergen polgármestere.
1990-ben nemcsak Magyarországon voltak nagy változások, hanem Gábor Dzsingisz
életében is: államtitkár lett a Mezõgazdasági Minisztériumban. Felügyelete alá
tartozott a természetvédelem. A magyarországi változásokra gyorsan reagált.
Mivel azon idegenbe szakadt magyarok közé tartozik, aki az évek múltán is
akcentus nélkül beszéli anyanyelvét, intenzíven közvetít pártja a CDA és a
magyar kereszténydemokrata irányultságú pártok között, és elsõdleges szerepe van
a KDNP és a CDA kiemelkedõen erõs barátságának kialakulásában. Segítségével
indul meg a KDNP önkormányzati képviselõinek, polgármestereinek hollandiai
továbbképzése. Elsõ pillanattól fogva felismerte, hogy a negyven éves
úgynevezett szocializmus után alapvetõ ismeretek megszerzésére és új
szemléletre, új gondolkodásra van szükség Magyarországon. Ezt szolgálják az
önkormányzati továbbképzések is, amelyek a legnagyobb konkrét segítséget
jelentik a KDNP számára.
1994-ben a CDA és a KDNP is ellenzékbe szorul. Az államtitkárból parlamenti
képviselõ lesz, aki továbbra is közelrõl figyeli a Magyarországot, ahol egy
kicsit álruhás Mátyás királyként járta a vidéket. Felhívta a figyelmet azokra a
problémákra, amelyeket a pártvezetés nem feltétlenül észlelt. A KDNP
szerencsétlen belviszálya idején próbálta megértetni, hogy a
kereszténydemokrácia és a jobboldali radikalizmus között nem lehet átjárás.
A
kilencvenes években Gábor J. Dzsingisz személyes élete és a KDNP sorsa érdekes
párhuzamos pályát fut. Akkor államtitkár, amikor a KDNP története folyamán
elõször kormányon van, akkor ellenzéki képviselõ, amikor a KDNP is ellenzékben
van, és akkor kerül ki a holland parlamentbõl, amikor Magyarországon is
megszûnik a KDNP parlamenti párt lenni.
A
hollandok ésszerûen gondolkodó és takarékos emberek. Azt a tapasztalatot,
amellyel Gábor Dzsingisz rendelkezik, az új holland kormány is kamatoztatni
akarta, a volt ellenzéki képviselõbõl diplomata lett. Budapesti székhellyel, de
az egész régióra kiterjedõ munkakörrel foglalkozott a mezõgazdasági ügyekkel,
abban a roppant jelentõségû idõszakban, amikor hazánk is az Európai Unió tagja
lett. Szolgálati ideje tehát érinti az elsõ Orbán kormányt, majd a Medgyessy és
a Gyurcsány kormányt is. Ekkor kezdett feljegyzéseket készíteni a vele
történtekrõl, ami Európába – Félúton címmel azóta meg is jelent. Kötelezõ
olvasmány minden felelõsen gondolkodó hazai politikus számára. Kendõzetlenül
õszinte, szókimondó írás. Hogy nagy tapasztalatú politikus mond véleményt, az
világosan látszik például abból, hogy a közvélemény-kutatásoknál pontosabban
jelzi a 2002-es választás eredményét: a Fidesz relatív többségét, ami MSZP-SZDSZ
kormányhoz vezet. Érdemes volna hosszan idézni ebbõl a könyvbõl, ami nyilván
lehetetlenség. Ám egy dolgot mégis ki kell emelni. 2002-ben nemcsak Hollandiát,
hanem az egész európai jobbközép világot megrendítette a holland radikálisok
hihetetlen megerõsödése. Az önkormányzati választások során szinte lesöpörték a
kormánypártokat. Nálunk ilyenkor a választókat szokták szidni és olykor még
kiírják a házfalakra is: birka nép. Gábor Dzsingisz viszont felmérte, hol
hibáztak: romlott az egészségügyi ellátás, a közbiztonság és a közlekedés,
továbbá a nagymértékû bevándorlás okozta problémákat sem kezelte a politika. És
most szó szerint idézem mit mond errõl a jobboldali radikalizmust, a populizmus
minden formáját elutasító kereszténydemokrata: „A választó megunta a
tehetetlenséget. Határozott megoldásokat követel. Joggal!”
A
magyar kereszténydemokrácia hálás lehet Gábor J. Dzsingisznek a már említett
hollandiai továbbképzésekért, a nyugat-európai kereszténydemokráciába valló
bekapcsolódásunk folyamatos segítségéért, a nehéz idõkben való mellénk állásért,
de a legtöbb, amit kapunk tõle az a józan, kritikus és elõremutató hang.
Megtanulhatjuk tõle a kiegyensúlyozás mûvészetét, azt, hogy úgy is lehet
integrálni különbözõ erõket és nézeteket, hogy közben nemhogy elveszítenénk,
hanem épp erõsítjük saját arculatunkat. Ha õt hallgatjuk, mintha Kovács K.
Zoltán vagy Varga László is szólna. Egyszóval tanulhatjuk tõle a valódi
kereszténydemokráciát. Õrá figyelve nyernek értelmet a szavak: aki keresztény és
demokrata, még nem biztos, hogy kereszténydemokrata.
Fejezzük be ezt a méltatást az õ szavaival.
„Az
Új Magyar Társadalmi Modell akkor lesz sikeres, ha magába foglalja: az egyének
integritásának tiszteletben tartását; konszenzus alapján formálja a nemzeti
érdekeket; tisztességes munkára alapozza a társadalmat; az adminisztrációban
törekszik megszüntetni a bürokráciát; növeli a munka eredményességét;
összefüggésekben és hosszútávon gondolkozik; megpróbálja a nemzet minden
tagjának véleményébõl kiszûrni mindazt, ami hasznos, illetõleg mértékadó; és –
végül, de nem utoljára – civilizált hangnemben kommunikál.”
Kedves Gábor Dzsingisz! Köszönjük a munkát, a velünk való törõdést. Cserébe az
elismerés látható jelein túl a most felolvasottak megvalósításával is
megpróbálkozunk.
Surján László