Hol van a köztisztviselõi ethosz? A köztisztviselõség lényegéhez tartozik, hogy a köztisztviselõ a mindenkori kormánnyal lojális. Úgy tûnik, ettõl még messze vagyunk.
Surján László
Kábulat és ámulat
Elsõ pillanatra van valami szép és van valami visszataszító a tûcsere
programban. Mivel a kábítószert élvezõk megbetegedéseinek egy része a szer
beviteléhez használt fecskendõvel, injekciós tûvel átvitt fertõzés, emberéletet
lehet megmenteni, ha steril eszközöket adunk nekik. Többnyire ingyen, hiszen
ilyesmire õk nem költenek. Az emberélet mindenáron való tisztelete és megvédése:
ez a pozitív oldala. Visszataszító viszont az a látszat, hogy a kábítószer
élvezet mintegy alanyi jog, s akinek éppen ehhez van kedve, az ráadásul például
az ingyenes tûcseréhez is alanyi jogot szerez magának.
Az
állampolgári jogok biztosa ugyan beszél arányosságról, de nehezen elfogadható
módon szól a jogosultságokról. A szenvedélybetegeknek megvan a maguk története.
"Csodálkozol a kokainistán? Gondolkozz az okain is tán! ", mondta már
Kosztolányi is. Megtalálni a függõségre vezetõ bajoknak a kábítószertõl
független megoldását, nehéz és idõigényes folyamat. A tûcsere program lehet az
elsõ lépés a gyógyulás felé, s ha az, akkor nemcsak idõt nyerünk, hanem életet
is. A szenvedélybeteget azonban nem könnyû rávenni, hogy problémáját ne
kábulattal, azaz ne pótmegoldással kezelje. Döntését negatívan befolyásolhatja,
ha egyesek még lovat is adnak alája: nem kell semmi erõt kifejteni, élvezzed a
kábulatot, s a tûcsere révén nagymértékben megvédünk a következményektõl.
Ehhez képest másodlagos, bár helyben nyilván nagyon fontos a nem függõ lakosság
és a kábítószer fogyasztók viszonya. Nehéz téma, s azt hiszem, hogy a VIII.
kerületiek igénye, hogy gyerekeik ne botoljanak bele gyakorta a kábítószer
fogyasztás következményeibe, nyomós érv.
Ám
nem ebben a kérdésben akarok igazságot tenni, ez csak a felvezetés a múlt hét
csúcsbotrányához, a TASZ és az ombudsman hivatala közti összefonódáshoz. Ha a
TASZ a jogok és kötelességek egyensúlya helyett a hangsúlyt a kábítószerfüggõk
jogaira helyezi, azzal lehet vitatkozni, de mint társadalmi szervezetnek, joguk
van úgy dönteni a kérdésben, ahogy a legjobbnak látják. Akkor azonban, amikor
egy jelentés megjelenésének idõpontját nem a jelentés elkészültétõl teszik
függõvé, hanem egy nem kormányzati szerv egyéni véleményétõl, vélt vagy valós
érdekeitõl, akkor baj van. Akkor olyan összefonódás alakult ki, amelyet egy
valamirevaló állam még akkor sem tûrhet el, ha nincs politikai szándék a
dologban. A napvilágot látott levelezés viszont nehezen tagadható politikai
érdekre utal.
Az
ombudsman belsõ vizsgálata után kiadott jelentés végképp kiábrándító. A mundér
becsületét védi, miközben semmiféle enyhítõ körülményt nem hoz fel. A válasz
pökhendi és nagyképû. Szomorú vagyok.
Ráadásul egy ombudsman nem menthetõ fel egykönnyen, láttuk a mostani
kinevezésekor is, hogy ez mivel jár.
Közben nem tudok szabadulni attól, hogy az efféle összefonódások nemcsak a TASZ
és az ombudsman hivatala között léteznek, hanem igen széles körûek. Több furcsa,
a kormány hívei számára nehezen elfogadható döntés mögött bizony hasonló
befolyásolás is elképzelhetõ.
Annak idején Gyurcsány, még miniszterelnökként, beszélt arról, hogy a Fidesz
párhuzamos államot épít. Tudjuk, mindig olyasmivel vádaskodnak, amit maguk
követnek el. Hol van a köztisztviselõi ethosz? A köztisztviselõség lényegéhez
tartozik, hogy a köztisztviselõ a mindenkori kormánnyal lojális. Úgy tûnik,
ettõl még messze vagyunk.