Társadalmunknak mérhetetlen szüksége volna számos független tekintélyre. Akire minden pártból oda kellene figyelni. Aki akol bûze nélkül él és mindig az igazat, pontosabban a maga elfogultság nélküli véleményét mondja.
Surján László
Függetlenek
Társadalmunknak mérhetetlen szüksége volna számos független tekintélyre. Akire
minden pártból oda kellene figyelni. Aki akol bûze nélkül él és mindig az
igazat, pontosabban a maga elfogultság nélküli véleményét mondja.
Az
ilyen ember úgy kellene, mint a falat kenyér.
A
szekértáborok részigazságaiból ki kellene ugyanis vezetni az embereket a teljes
igazság mezejére. Oda, ahol nem szégyen elismerni valakinek az érdemeit, ha nem
is tartozunk az õ csapatába. Oda, ahol lehet tisztelni, sõt uram bocsáss, még
szeretni is egy miniszterelnököt, ha nem is rá szavaztunk. Oda, ahol
természetes, hogy örülünk, ha a magyar biztosjelölt okosan és higgadtan, tehát
nagyon jól állja meg a helyét egy meghallgatáson. Büszkék vagyunk rá, akkor is,
ha nem egy általunk támogatott kormányfõ jelölte.
Miért volna ez jó? Megélnénk ilyenkor, hogy összetartozunk. Rájöhetnénk, hogy
nehéz idõkben talán még számíthatunk is egymásra. Úgy látszik viszont, hogy még
nem jött el ez az idõ.
Független. Annyi mindent jelentett ez a szó. Valaha a kiegyezéssel, pontosabban
az Ausztriával való szembeállást, a 48-as gondolatot. Azután ott volt az FKGP, a
Független Kisgazda és Polgári Párt. A hajdan dicsõ pártot többen a józan észtõl
független kisgazdapártnak látták. Ebben az idõben jelent meg a független szó
fügefalevél szerepe is: a függetlent a volt kommunistával lehetett azonosítani.
Mostanában is zajlik a durva átértelmezése ennek a fontos szónak.
Olvasom, hogy az egyik jelölt, akit egy önkormányzati mandátum megszerzéséért
folytatott küzdelemben vagy négy párt és jó néhány civil csoportosulás
támogatott, majdhogynem egyedül maradt. Kiderülvén róla vállalhatatlan dolgok, a
pártok többsége kivonult mögüle. Az illetõ, megrántva a vállát, közölte:
függetlenként indulok. Persze a plakátok kint vannak, a párlogók virítanak, sõt
a szavazólapon is ott lesznek, mert a nevükben kérte az ajánlásokat. Ugye nem
kell magyarázni, hogy nem errõl a függetlenségrõl beszéltem?
Van
még furcsább eset. Igaz, csak félfüllel hallottam egy híradásban, de állítólag
van valaki, aki indul a polgármesteri posztért és a testületi tagságért. Mint
polgármester független, mint képviselõjelölt pedig párt ember. Tudathasadás
felsõfokon.
Ezeknél a függetleneknél a legellenszenvesebb pártjelöltet is többre becsülöm,
mert legalább megmondja világosan, hogy hová tartozik.
Tehát egyszerre sóvárgok a valódi függetlenek után és egyszerre kérek mindenkit,
hogy tekintsen be a függetlenség fügefalevele alá. Lehet, hogy valami roppant
rondát talál majd, amit mindenképp el kell utasítania.