Már negyedszázada, hogy általános volt a kívánság: Magyarországon a népi demokrácia helyett jelzõtlenül, csak demokráciát akarunk.
Surján László
Jelzõvel, jelzõtlenül
Már
negyedszázada, hogy általános volt a kívánság: Magyarországon a népi demokrácia
helyett jelzõtlenül, csak demokráciát akarunk.
Ma
sincs ez másképp, csak most a liberális szót kelletik levakarni, hogy
megmaradjon a valódi, a jelzõtlen demokrácia. A liberális demokrácia hívei – ha
épp kisebbségben vannak, - a kisebbség diktatúráját tartják demokráciának és
alapvetõ jogainkat akarják folyamatosan csorbítani. Aki példát akar, csak
gondoljon a keresztény jelképnek kikiáltott dolgok eltüntetésének számos
esetére, például arra a légikisasszonyra, akit kitettek állásából, mert
keresztet viselt a nyakában. Az emberjogi bíróságnak kellett megálljt
parancsolnia az efféle dolgoknak.
A
liberális demokrácia persze nemcsak az ilyen jelképes, vallási tartalmakhoz
kötõdõ területeken rombol, hanem a gazdaságban is. Surányi György volt
jegybankelnök mondta a minap, hogy „Remélem, nem kell újra megélni azt, hogy
profitot termelni bûn”.
Nos, a profit termelés kérdésében – a demokráciával ellentétben - nekem hiányzik
egy jelzõ, amit ha Surányi kitesz, tudok csatlakozni hozzá. A tisztességes
profitot valóban nem bûn termelni.
Arról lehetne hosszan értekezni és akár széleskörûen vitázni is, hogy mikor
tisztességtelen a profit? Megpróbálkozom egy meghatározással: ha megszerzése
mások jogos érdekeit sérti. Ha monopolhelyzetemet vagy akárcsak piacvezetõ
pozíciómat kihasználva irreális árakat szabok meg, akkor aligha nevezhetem a
hasznomat tisztességesnek. Ha becsapom ügyfeleimet, ha rájuk hárítok minden
kockázatot, akkor szintén a tisztességtelenség útját járom. Nem folytatom a
példálózást, de szögezzük le: nem a profit, hanem a tisztességtelenség a bûn.
A
gond az, hogy egy-egy konkrét esetben elég nehéz meghúzni a tisztesség és a
tisztességtelenség határát. Akár közmegegyezés is lehetne abban, hogy az árrés
legyen mondjuk 4-6 százalék. Képzeljünk el egy termékcsaládot, amelynek van
olcsóbb, meg drágább változata. Ha a kereskedõ az olcsóbbat árulja, akkor keres
mondjuk darabonként 5 forintot. Ha a tízszer drágábbat forgalmazza, akkor a
haszna 50 forint. Ezek után az õ részérõl érthetõ, hogy be sem szerzi az
olcsóbbat, feltéve, hogy el tud adni a drágábból annyit, amennyibõl megél.
Azzal, hogy ez a lépése megfosztja a szegényebbeket a szóban forgó holmitól, ami
lehet akár gyógyszer is, õ egy fikarcnyit sem törõdik. Megtartotta a
tisztességesnek kikiáltott árrést, de ugye érezzük: valójában tisztességtelen
volt.
A
tisztességesség határát három módszerrel húzhatjuk meg: a bírói mérlegelés, a
törvényi szabályozás és a lelkiismeret mûködése alkalmas erre. A bírói
mérlegelés a korrupció veszélyével, illetve a hatástalansággal jár. A törvényi
szabályozás gúzsba kötheti a vállalkozásokat. A lelkiismeret hangját a modern
világ harsánysága miatt kevesen hallják meg.
Mégis e három út közül a lelkiismeretre való hagyatkozás a legígéretesebb, de
csak akkor, ha alapvetõ erkölcsi fordulat állna be a közgondolkodásba.
Nevezhetnék akár megtérésnek is. Itt az idõ, halljuk meg szavát.