A közös haza évezrede


A Pilisi tanösvény sorozatcím Käfer István professzornak olyan írásait fogja össze, amelyek a Pilisi Parkerdõ Zrt és a Charta XXI Mozgalom közötti együttmûködéssel a Pilisben felállítandó ismeretterjesztõ tanösvény anyagát alapozzák meg. A tanösvény anyagához örömmel vennénk olvasóink megjegyzéseit. Ezeket megtehetik a CHARTA XXI facebook oldalán vagy az info [kukac] chartaxxi.eu email címen.


Pilisi tanösvény I.

A közös haza
évezrede

A Pilisi tanösvény
sorozatcím Käfer István professzornak olyan írásait fogja össze, amelyek a
Pilisi Parkerdõ Zrt és a Charta XXI Mozgalom közötti együttmûködéssel a Pilisben
felállítandó ismeretterjesztõ tanösvény anyagát alapozzák meg. A tanösvény
anyagához örömmel vennénk olvasóink megjegyzéseit. Ezeket megtehetik a CHARTA
XXI facebook oldalán vagy az
info [kukac] chartaxxi.eu


email címen.


Csaplovics
János
, a
magyarországi etnográfia elsõ mûvelõinek egyike ezt írta:

"Magyarország
Európa kicsinyben, mert majdnem minden európai nép, nyelv, vallás, foglalkozás,
kultúra ... Életmód, erkölcs és szokás is itt találja fel hazáját."

(Tudományos
Gyûjtemény1822. 51-51. o.)

Az utóbbi közel két
évszázad politikai szélsõségeitõl ellentétekre nevelt társadalom számára
meghökkentõ, hogy Szent István királysága valóban önmagában Európa volt, és
sokszor követésre méltó példa is Nyugatnak. Már a magyarok bejövetele is nem
egyszerû hódítás, hanem honkeresés volt. A honfoglalók felismerték a terület
egységét, és tudták, hogy kevesen vannak ahhoz, hogy az egész térséget
kitöltsék. Ezért viszonylag könnyen alakult az együttélés, egyfajta közös haza
az itt talált népekkel, különösen a szlávokkal.

Nincs tudományosan
alátámasztható bizonyíték, hogy a magyarok bejövetelük után harcoltak volna a
szlávokkal. Sõt! A bajor püspökök 900 körül arról panaszkodtak a pápának, hogy
a pogány magyarokkal keresztény szlávok is "kalandoztak". Panaszlevelük
szerint a morva szlávok a magyarok közé keverték embereiket, és a vegyes
csapatokat a keresztényekre uszították. Ezt már a millenniumi négykötetes
Szalay-Baróti: A magyar nemzet története c. munkája (Bp. 1895, I. 103.o.) is
ismeri, mégsem hiszem, hogy száz magyar vagy szlovák ember között egy is akadna,
aki tud róla.

A szlovák történészek
mindmáig nem találnak megfelelõ magyarázatot a 885 körül keletkezett Szent
Metód-legendában
leírt találkozásra a magyarok királyával. A legenda szövege
szerint amikor Metód " ... a Duna vidékére érkezett, a magyar király látni
kívánta õt. Bár többen figyelmeztették, ne tegyen eleget a meghívásnak, mert nem
ússza meg ép bõrrel, Metód mégis elment hozzá. A király úgy fogadta, ahogy
püspökhöz illik, tisztelettel és ünnepélyesen, vidám derûvel, és úgy társalgott
vele, ahogy az ilyen férfiakhoz illik. Megölelve, megcsókolva bocsátotta el,
gazdag ajándékokkal, így búcsúzva tõle: Emlékezz meg rólam mindig, tiszteletre
méltó atya, szent imádságaidban." (Veµkomoravské legendy a povesti [Nagymorva
legendák és mondák] Bratislava 1977, Tatran, 81.o.) Ez a jelenet bekerült a
Honfoglalás címû filmbe is.

Kniezsa István
1955-ben megjelent kétkötetes munkája,
A magyar nyelv szláv
jövevényszavai
bizonyítja, hogy a
kereszténység és az állami-jogi terminológia jelentõs része -- mint a

kereszt, keresztény, szent, király,
udvar, udvarnok --
szláv
közvetítéssel került a magyar nyelvbe.

A magyarországi
szlávok közül a magyarok a szlovákok õseivel kerültek a legszorosabb
szimbiózisba. Tulajdonképpen õk a magyarság legközelebbi rokonai. Népdalainkról
Bartók Béla gyûjtése nyomán kiderült, hogy közel fele részt egyeznek. Évszázadok
alatt kialakult nyelvi rokonságunkat nem csak szókincsünk gazdag közössége,
hanem a két nyelv rokon hangzása, dallamossága is bizonyítja.

A Kárpát- medence
népei közül csak a magyarnak és a szlováknak nincs külhoni anyanemzete. 1000
éves szimbiózisuk megõrizte a szlovákokat a beolvadástól a nagyobb szláv
népekbe. A nemzetté alakulást mindkét nép itt, a Kárpát-medencében élte meg, a
magyarok elõbb, a szlovákok késõbb. A közös hazában eltöltött ezer év alatt úgy
hatottunk egymásra, hogy mindketten megõriztük saját identitásunkat. Nem ez a
követendõ modell a mai Európai Unió népei számára?

Aki végig sétál majd a
tanösvényen, ezekrõl az egymásra hatásokról, a közösen megélt történelemrõl
szerez ismereteket.

{mos_ri}