Andrej Sládkoviè (1820-1872) a reformkor talán legnagyobb szlovák költõje. Többet kellene tudnunk róla. Most csak szülõvárosáról, Korponáról emlékezünk meg és néhány sorát idézzük.
Surján
László
A
megbékélés elszalajtott esélye
Andrej
Sládkoviè (1820-1872) a reformkor talán legnagyobb szlovák költõje. Többet
kellene tudnunk róla. Most csak szülõvárosáról, Korponáról emlékezünk meg és
néhány sorát idézzük.
Korpona kisváros, de benne a magyar-szlovák szimbiózisnak rendkívül fontos
hagyományai vannak. Már a mohácsi vész elõtt, írja Käfer István a Magyar
szlovákságismeret címû könyvében, a szlovák és a magyar vállvetve harcolt a
város német patríciusai ellen. 1519-ben Lajos király megparancsolta Korponának
és Körmöcbányának, hogy ne tiltsák meg a szlovákoknak, morváknak és magyaroknak,
hogy házat vegyenek városaikban. Lám a szegregáció ellenes fellépésnek elég régi
hagyománya van a magyar Királyságban.
Talán ez a hagyomány is hozzájárult, hogy Sládkoviè 1848-ban a szabadságharc
oldalára állt, meg is szenvedett érte. Nem a könnyebb utat, a német barátságot
tartotta szem elõtt. Egyik versében így szól a magyarokhoz:
Szeresd a szlávokat, e
népeket;
vesszen a gõg, az
úrhatnámság,
baráti kéz fogjon kezet,
céljaink egyek legyenek,
igaz legyen a szabadság.
A XIX
század nemzeti öntudatra ébredõ magyarsága nem vette észre, hogy mindkét nép
csak nyerne az összefogással. Nem csaptunk bele, inkább ráütöttünk a kézfogásra
kinyújtott kézre. A XIX. században elkövetettekért a XX. században kaptuk meg a
választ. Most a XXI. században kell megpróbálnunk visszatérni a természeteshez,
a szeretethez és a barátsághoz. Csak most már sokkal nehezebb.