Történelmünk mártírok sokaságát állítja elénk. Egy csoportjukat, az 1956-os forradalom határon túli áldozatait nem övezi kellõ figyelem. Ezért volt fontos, hogy az 1956-os magyarországi forradalmat követõen államellenes összeesküvés vádjával kivégzett Sass Kálmán református lelkészrõl megemlékeztek most a hétvégén a partiumi Érmihályfalván.
Surján László
Október, a mártírok hónapja.
Történelmünk mártírok sokaságát állítja elénk. Egy csoportjukat, az 1956-os
forradalom határon túli áldozatait nem övezi kellõ figyelem. Ezért volt fontos,
hogy az 1956-os magyarországi forradalmat követõen államellenes összeesküvés
vádjával kivégzett Sass Kálmán református lelkészrõl megemlékeztek most a
hétvégén a partiumi Érmihályfalván.
Annál is inkább illendõ, hogy itthon is tudjunk róla és életáldozatáról, mert
még a strängnäsi Dómtemplomban (ami Svédország egyik legrégebbi ilyen egyházi
létesítménye) a Mártírok kápolnájában is találkozhatni a nevével.
Az
erdélyi Érmihályfalva református lelkészét, Sass Kálmánt (1904-1958) a román
hatóságok elsõ ízben 1937-ben tartóztatták le “hazaárulás és izgatás” vádjával.
Habár felmentették, egy év múlva családjával együtt áttoloncolták
Magyarországra, ahol Budapesten telepedett le.
A
második bécsi döntés (1940) után újra Érmihályfalva lelkésze lett. A német
megszállás bekövetkeztével a környékbeli zsidókat és a partizánokat bújtatta,
köztük sikerült megmentenie a szovjet partizánként harcoló Maléter Pált is, aki
késõbb ezt neki levélben köszönte meg. A románok háborús bûnök vádjával 1948-ban
újra letartóztatták, de Maléter Pál sorai megmentették.
Az
56-os magyar forradalom nyomán Sass Kálmánt nem egyedül, hanem mintegy 37
érmihályfalvi lakossal együtt vették õrizetbe. A vád: “államellenes fegyveres
összeesküvés, hazaárulás, az önálló Erdély létrehozására irányuló lázítás,
felbujtás, a szocialista államrend elleni szervezkedés, szolidaritás és
kapcsolat a magyar ellenforradalommal, röpcédulák készítése és terjesztése,
románellenesség”. Maléter levele (ami ekkor épp az ellenkezõ hatást tette, mint
1948-ban) és néhány egyéb irat alapján kreált pert Kolozsváron tartották, a
vádlottak többségét évekig tartó szabadságvesztésre, azonban három személyt:
Sass Kálmánt, Hollós István tanárt, volt hadbíró századost és Balaskó Vilmos
lelkészt golyó általi halálra ítélték. Balaskó ítéletét késõbb életfogytiglanra
módosították, Sass Kálmánt és Hollós Istvánt azonban 1958. december 2.-án a
szamosújvári börtönben kivégezték. Rehabilitációjukra még nem került sor,
holttesteik máig ismeretlen helyen nyugszanak.