Nem érdemes esernyõ nélkül elmenni otthonról, figyelmeztet egy hírportál. Igaza van, csepereg. Még nem nagy esõ, de a víz, mint a könnyek árja, csurog lefele a jelöltek arcán.
Surján László
Plakát az esõben
Nem
érdemes esernyõ nélkül elmenni otthonról, figyelmeztet egy hírportál. Igaza van,
csepereg. Még nem nagy esõ, de a víz, mint a könnyek árja, csurog lefele a
jelöltek arcán.
Érdekes látványt nyújtanak ezek a plakátok a választás utáni napokban. A
jelöltek magabiztosságát, amit nagy szakmai tudással varázsoltak a PR cégek az
arcukra, vagy megerõsítette, vagy nem a tisztelt választó. Bizonyára nincs
igazam, de beleolvasom az eredményt az arcokba. Tarlós István jókedvû. Arcán
inkább derû van mint mosoly. Tegnap jó sokat autóztam a városban, és örömmel
állapítottam meg, hogy arcképét még utólag sem csúfították firkálások. Ezek
egyébként szinte teljesen elmaradtak. Nem hiányolom persze, csak tudni
szeretném, hogy az általános érdektelenség jele ez, vagy például a kihelyezett
kameráké?
Soha nem hittem a politikai reklámok eredményességében. Ezért már tavasszal is
jó volt, hogy kevesebb volt belõlük, mint korábban. Nem tudom, hogy akad-e
egyetlen ember, aki a plakátok alapján megváltoztatta a véleményét.
A
vesztesek, lejárt szavatosságú jelszavaikkal együtt, még kint vannak az utcán, a
csábító mosoly az arcukra fagyott. Ilyenkor szánom õket. Nem kis örömömre van,
hogy már hetedszer lényegében ugyanazokat szánhatom.
A
sétáló embert megvédi az esernyõ a megázástól, a plakátoknak nincs védelem. A
választás elvesztése ellen sincs, ha a vesztesek képtelenek változtatni. 2006
õsze óta ugyanazt a végtelenül agresszív, a tényektõl teljesen függetlenített
üzenetet közvetítik. Ezért azután lassan lemosódnak a politikai színpadról, mint
plakát az esõben.