Vannak ceruzák, amelyek egyik végével írni lehet, a másikkal radírozni. Sajnos vannak, akik a történelmet a radíros véggel írják. Hisz semmi sem olyan bizonytalan, mint ami megtörtént.
Surján László
Radírral írt történelem
Vannak ceruzák, amelyek egyik végével írni lehet, a másikkal radírozni. Sajnos
vannak, akik a történelmet a radíros véggel írják. Hisz semmi sem olyan
bizonytalan, mint ami megtörtént.
Kolozsvár egyik jelentõs épülete a vasútállomás. 1902-ben épült, ma már
mûemléknek tekintik, bár a háború és az impériumváltás alaposan megváltoztatta a
küllemét. Ezen a nemes vonalú épületen egy emléktábla õrzi az állomásfõnökök
nevét. Ez az emléktábla az elmúlt hetekben támadások célpontja lett. Nem vásott
kölykök dobáltak rá célba.
Másról van szó. Horatiu Damian, kolozsvári román újságíró vitriolba mártotta a
tollát és elhelyezett egy általa fenntartott honlapon egy igen kemény írást. Már
a címe sem akármi: Gyõzedelmes analfabetizmus. Kik ezek a gyõztes analfabéták?
Személy szerint ezt nem tárja fel sem Damian úr, sem a kérdéssel foglalkozó
magyar cikk
a kolozsvaros.ro oldalon.
Mi
a baj az emléktáblával? Ami rá van, illetve ami nincs ráírva:
Cluj-Napoca CFR állomás, hirdeti a büszke cím. Ez látszólag rendben van. Alatta:
Állomásfõnökök.
Ez
után jön a meglepetés: 1870-1945 ISMERETLENEK.
Mitõl volnának ismeretlenek? De mielõtt ezt fejtegetnénk, figyelünk fel arra,
hogy az 1870-tõl indított idõszakra is vonatkozik a CFR állomás megjelölés. A
CFR a MÁV romániai megfelelõje, s a kolozsvári vasútállomásra csak 1920 után
volna alkalmazható.
Hetvenöt év eltûnt az állomásépület történetébõl, magyar, feltehetõen német és
román gyökerû állomásfõnökök emlékezetét eltörölték. E 75 évbõl 55 év magyar
impérium alatt telt el. Az épületet a MÁV fõépítésze tervezte, az aligha magyar
gyökerû Pfaff Ferenc.
Sem
Damian sem a témáról cikkezõ kolozsvaros.ro nem hiszi el, hogy kideríthetetlen
lenne a hiányzó állomásfõnökök neve. Korabeli újságok, levéltárak, a
vasúttársaságok hivatalos iratai – létezhetetlen, hogy mind elpusztultak volna.
A
kérdés tehát az, hogy lustaság vagy tudatos döntés áll a gyõzedelmes
analfabetizmus mögött? Sajnos ez az emléktábla arra utal, hogy még mindig vannak
Romániában emberek, akik nem képesek szembenézni a múlttal. Akik a jelenlegi
határokat nem csupán egy feltételezett jövõbeli módosítástól, hanem a múlttól is
féltik. Ezért ahol tehetik, átírják, vagy legalább eltüntetik, kiradírozzák, ami
nem illik bele az elképzeléseikbe. Ez a radírral írás nemcsak a történelem
tudomány megcsúfolása, hanem butaság. Jobban veszélyezteti a román jövõt, mint a
tények el- és felismerése.
Van
egy másik, már nem a román-magyar viszonyt érintõ furcsaság az emléktáblán. Az
állomásfõnökök nevei értelemszerûen idõrendben követik egymást, de a magyar
szokásnak megfelelõen elöl van a vezetéknév, hátul a keresztnév. A románban nem
ez a szokás. Mi lehet ennek az oka? Feltételezésem sincs.
Végezetül köszönjük meg Horatiu Damjannak, hogy kiállt az elhallgatott hajdani
állomásfõnökök mellett. Jó tudni, hogy nemcsak olyanok élnek Romániában,
akiknek, ha történelemrõl van szó talán minkét végén radír van a plajbászukon.
Ezekkel a gyõzedelmes analfabetákkal nincs mit kezdeni, de a Horatiu Damjan
gondolkodású embereknek baráti kezet lehet, sõt kell nyújtanunk.