Az alábbi részlet Bence Lajosnak a Charta XXI Megbékélési Mozgalom
felkérésére írt írásából való.
Bence Lajos
Szándéknyilatkozatféle, kérdõjelek nélkül
Az
alábbi részlet Bence Lajosnak a Charta XXI Megbékélési Mozgalom
felkérésére írt írásából való.
A
minden bajok forrásaként, a megbékélés fõ akadályaként, az örök „bûnbakként”
emlegetett Trianonról két dolog jut eszembe. Itt is, ott is kilóg a lóláb! Egyik
fél szerint: kiérdemelt volt, mert nem tudtuk kezelni a nemzetiségiek ügyét, a
forradalmi idõszakban is rossz politikát folytattunk, segítettük eluralkodni az
„egynemû” országban a további káoszt, a békéltetõ szándékot „dzsentriügyként”
kezelve, növeltük a bajt. A másik közös magyar-magyar ügyünk: mely az uniós
csatlakozással semmissé váló terület-visszafoglalással és más irredenta
gondolattal táplálta düh, a királyság visszaállításához mérhetõ radikális humbug
mérséklése lenne. S még nagyobb gond a Trianon utáni ma is mûködõ, ártalmasnak
nyíltan ma sem nevezhetõ nemzetszétfejlõdés. Magyarán: megbékélni
önmagunkkal, nemlétezõ határon túli (maga a meghatározás is ijesztõ), önnön
határainkat lebontani nem képes, sztereotípiákkal és más elõítéletekkel
körülvett magyarok, kiknek az „európeri” gondolat elérhetetlennek tûnik, s vele
a megbékélés gondolata.
A megbékélés csak
megbékült állapotban lehetséges. Békéljünk meg önmagunkkal is!