Lehet orrvérzésig elemezgetni a vasárnapi eredményeket, a politológusok okfejtései mellett a pártoknak maguknak kell megvizsgálniuk, mi okozta egyik vagy másik nem várt vereségüket. A gyõztes kormányoldal mellett jelenleg a sebeit nyalogató baloldal és a balvilág szétesése miatt magát óriásnak látó, önelégült Jobbik látható. Ígéretes jövõ a Fidesz-KDNP számára
Surján László
Tájkép csata után
Lehet orrvérzésig elemezgetni a vasárnapi eredményeket, a politológusok
okfejtései mellett a pártoknak maguknak kell megvizsgálniuk, mi okozta egyik
vagy másik nem várt vereségüket. A gyõztes kormányoldal mellett jelenleg a
sebeit nyalogató baloldal és a balvilág szétesése miatt magát óriásnak látó,
önelégült Jobbik látható. Ígéretes jövõ a Fidesz-KDNP számára
A
nyertes önkormányzati vezetõk végig gondolhatják, elegendõk-e az eddigi terveik
ahhoz, hogy öt év múlva újrázni tudjanak. E tervek bizonyára lelkesítõk helyi
szinten. Ám az önkormányzati munkában nagyon nagy országos politikai tartalékok
is vannak. Kevés jelét látom, fõleg városi viszonylatban, hogy kellõen közvetlen
kapcsolat volna a lakosság és az önkormányzati képviselõ között. Nem jut elég
idõ és energia az országgyûlési és az önkormányzati képviselõk közötti
kapcsolattartásra sem. Lehet ugyan mondani, hogy ez más világ, más feladatkör,
ám a polgár oldaláról könnyû együtt látni õket. A Fidesz-KDNP szövetség ezen a
téren ismét hihetetlen nagy lehetõséget kapott: élettel töltheti fel az elõttem
a feladat, mögöttem a kormány jelszót. Ha ez sikerül, akkor nem kell aggódni sem
2018, sem 2019 miatt.
Az
ellenzék helyzetével sokan foglalkoznak. A Jobbik harsányan kijelentette: Ha
tetszik, ha nem, mi vagyunk az ellenzék. Kétségtelen, a Fidesz-KDNP sokszor nem
is vett tudomást a Jobbik létezésérõl, politikai támadásait a baloldal ellen
intézte. A baloldal a maga meggyengülésére rossz válaszokat adott. A DK és az
MSZP között egyetlen komolyabb eltérés létezett, ami taktikai jellegû: a
szövetségi politikáról szólt. Be kell-e emelni a liberális értelmiséget a
szocialisták közé, azaz a korábbi MSZP-SZDSZ koalícióból egyfajta pártegységet
kell létrehozni, vagy vissza kell térni a markáns baloldalisághoz? A DK nyitott
volt az SZDSZ roncsok felé, az MSZP alig. Az Együtt pedig szinte semmi más, mint
egy önértékelési hiba. Bajnai azt hitte, hogy eladhatja magát sikeres
miniszterelnöknek, aki mögé, mint vasreszelék a mágnes irányába, beáll az egész
baloldal. Bajnait azonban önmagán kívül kevesen tartották sikeresnek, egy éves
országlása nem is alkalmas érdemi megítélésre. Az önkormányzati választások
fényében eltûnt a három többé-kevésbé egyforma baloldali párt képe, Bajnai már
elõbb lelépett, Szigetvári két húzása: Falus szerepeltetése és Bokros
felvállalása rátette az Együtt nevû tákolmányt a lejtõre, Gyurcsányról meg
kiderült, hogy nem tudja megvalósítani, amit akart. Õ az európai választásokat
képzelte a balháromság közötti megméretésnek, s most õsszel már teljes egységben
akart indulni. Ez végül nem sikerült, s így egyértelmûvé lett: a baloldalon
továbbra is az MSZP a meghatározó erõ. Ha teljes egységben indulnak, továbbra is
páváskodhatna, mint a baloldal esze. Hogy mit hoz a jövõ, nehéz megmondani. Az
MSZP csónakba belekapaszkodó és abba bejutni vágyó Gyurcsány kapálózása
felborítja-e a túlélést és akár megerõsödést is jelentõ csónakot, vagy a
borulást megelõzendõ besegítik a fuldokló DK vezért, netán lefejtik a perembe
görcsösen kapaszkodó kezet? Megjósolhatatlan.
Az
azonban biztos, hogy a Fidesz-KDNP számára a Jobbik komolyabban veendõ kihívás.
Itt sem lehet tudni, hogy az a stílus váltás, amellyel a Jobbik középre fordult,
pusztán taktikai lépés, vagy valóban kinövik a fiatalos és sajnos ostoba
radikalizmusukat? Tény, hogy van közöttük sok értelmes és tisztességes, ám
politikailag teljesen tájékozatlan fiatal, aki nem tudja, hogy a szélsõjobb
világ halálos méreg. Azt sem látják, hogy élénk átjárás van a szélsõbaltól
feléjük. Benõ-e ezeknek a politikai fejük lágya és kidobják a szélsõjobbos
kacatot, vagy sem? Ha igen, akkor mi különbözteti meg õket a Fidesz-KDNP
világától? Elegendõ-e, ha kívülrõl látják a mi hibáinkat és elkerülik azokat?
Átvették már a baloldalról a kormány elleni támadás stílusát, az agresszív és
gátlástalan hazudozást. Középre tartásukat taktikai jellegûnek érzem, s a jobbos
radikálisok európai szintû elõretörését figyelve magam is úgy tartom, hogy a
kormányoldalnak a választókat a radikalizmus irányába terelõ jelenségekkel kell
komolyan foglalkoznia. Ha sikerül a foglalkoztatás jelentõs növelése, akkor sem
a jobb, sem a bal radikalizmusnak, populizmusnak nem lesz talaja.
Ebben remélek.