"Összességében a város és lakói finom és intelligens választ adtak a rájuk zuduló szennyáradatra. Az emberek szavaztak. Igaz, kicsivel kevesebben, mint négy éve, de azt mindenki tudja, hogy a mocskolódás mennyiségének és aljasságának növekedésével arányosan csökken a szavazási hajlandóság."
Pálmai Tamás
Tovább
Annyi
sajtókacsa úszott, repkedett a város írott, beszélt médiaéletében a választások
fele közeledvén, hogy talán senkinek sem tünt fel az a hír, mely szerint Anne
Hidalgo, Párizs polgármestere Békésre készül. Ide, mert izgatja a fantáziáját az
õ városával azonos nevû településrészünk, és testvérvárosi kapcsolatba lépne a
békési „Petit Paris”-val. Esetleg félállásban elvállalná a Vízmû körüli részek
részpolgármesterségét. Ám késlekedett - tán még Spanyolországba is elugrott
rokonlátogatóba - és, mire ideért volna kapta a hírt, mely szerint az egyik
helyi jelölt olyan jól szerepelt itt - és csakis itt - a városvezetésért zajló
viadalban, hogy ez a jó kis mellékállás elúszott. Akár az emlegetett hírlapi
kacsák egyike. Így lett vége a párizsi álomnak és tértek vissza a dolgos
hétköznapok. Így bizony, s emígyen lett a munka az, amit kapni lehet. Favágás -
például - a fabatka osztogatás helyett. Ám a munka nemesít, s ha egy spanyol
születésû hölgy lehet a francia fõváros elsõ embere, akkor akármelyik itt lakó
értelmes ember kinõhetné magát hasonló helyinek, s a jobb sorsra érdemes
helybéliek nem szorulnának soha többé batkafás igérgetõk kegyelem-kenyerére.
Összességében a város és lakói finom és intelligens választ adtak a rájuk zuduló
szennyáradatra. Az emberek szavaztak. Igaz, kicsivel kevesebben, mint négy éve,
de azt mindenki tudja, hogy a mocskolódás mennyiségének és aljasságának
növekedésével arányosan csökken a szavazási hajlandóság. Másról nem szólnék -
hisz kiki a maga dolgát ismeri legjobban – csak a magaméról néhány szót.
Tulajdonképpen azon lepõdtem meg, hogy mennyire fantáziátlanok (-) a suttogók.
Mert, hogy mocskos „közel-keleti” lettem ismét nem lepett meg, négy éve is ez
volt. Az új talán annyi benne, hogy ezt betegeimnek, azokat felkeresve mondták.
Hiába. Aztán elõjött a román, szekus változat is, és a kapzsi, pénzéhes orvos
képe is felvázoltatott. Ez sem segített rajtuk. Most, a döntés után meg épp
barátaimmal, harcostársaimmal ugrasztanának össze, ha tudnának. Hát ilyen ez a
világ. Ezt - ezt is - megpróbáljuk szebbé tenni a következõ öt évben.
Imént
azt méltattam, mennyire éretten reagálták le a békési szavazók az üzenetünket.
Pont úgy, mint négy éve. Kormány, kormánypárt, országos Fidesz, Orbán Viktor,
Dankó Béla igen, helyi Fidesz nem. Hisz 55.82%-ot (3725 voks) kapott Békésen a
Fidesz-KDNP megyei listája (majdnem annyit, mint Izsó Gábor), míg a helyi Fidesz
jelöltjei 28,28%-ot (1887 voks). Ez mindent elmond. Ez értékitélet. Még inkább
az, ha mellétesszük a Jobboldali Összefogás eredményét is: 46,83% (3125 voks).
Az MSZP jelöltjei 534 szavazatot kaptak, a megyei listájuk 705-öt. A Jobbiknál
ez 510/1120. Az Összefogásból kivált NÖBLE jelöltjei 266 szavazatot kaptak
összesen. Ennyit a számokról. Esetleg annyit még, hogy én is jósoltam, és kb
5%-ot tévedtem. A polgármester választásnál 15-20% közé vártam a másodikként
befutó jelöltet, ami igaz is lett volna, ha a „francia széljárás” fel nem
tupírozza 25%-ra „elért” eredményét. Akár a nagy háttéremberük rágóreparáló
párjáét. Na, de most már tényleg befejezem a számokkal való érvelést.
De a
múltnál sokkal fontosabb az, amit tapasztalhattunk a választások után, és ami
ránk vár. Megtapasztalhattuk, hogy az emberek a nyugalmat, a békét, az
építkezést, a velük való törõdést díjazzák. Igazuk van. Ezért választottak meg.
Ugyanakkor kezdik érezni azt is, hogy mi csak másodhegedûsök vagyunk. Az elsõ
hegedûsök a város lakói, a békésiek. Hisz ki-ki megpróbál maga elérni valamit az
életben, ki-ki magáról és szeretteirõl próbál gondoskodni. Közben elfogadja
szolgáltatásainkat, szolgálatunkat és tudja, hogy, ha baj van, bármikor hozzánk
fordulhat. Mert megyünk tovább, elõre, mégha a „nagyvesztesek” megpróbálják
folyamatosan akadályozni is ezt jobbra, balra kapaszkodni próbálván. Tegyék. Mi
érezzük, tudjuk: ha Isten velünk, ki ellenünk?