Nem az új szabályok, hanem maguk a polgárok döntöttek a fõváros vezetésérõl. Ezt minden demokratának illene tiszteletben tartani.
Surján László
Változtatás az utolsó pillanatban
Nem
az új szabályok, hanem maguk a polgárok döntöttek a fõváros vezetésérõl. Ezt
minden demokratának illene tiszteletben tartani.
Ismert Arany János széljegyzete. Amikor azt olvasta egy újságban az egyik
versével kapcsolatban, hogy „a nagy költõ itt azt gondolta, hogy”, odaírta a lap
szélére: „Gondolta a fene”.
Hogy mit gondoltak a fõvárosi képviselõ-testület megválasztásának kiötlõi, nem
tudom, s nem is török gondolatolvasói babérokra. Megtették ezt a baloldali
megmondó emberek, akik egyértelmûen kijelentették: azért történt a változás,
hogy meglegyen a Fidesz-KDNP többsége a fõvárosban. Megjegyzem, ha valóban ezért
történt, rosszul történt. A választási szabályokat nem helyes pillanatnyi
politikai erõviszonyokhoz, illetve reménybeli jobb eredményhez kötni, mert más
alkalommal akár visszájára is sülhet a dolog.
Hiányolom viszont a nagyhangú kijelentések valamiféle bizonyítását. Elõször is a
fõpolgármester választás szabályai nem tértek el attól, amellyel Demszky Gábor
számunkra fájdalmasan hosszú sorozatban nyert. Tarlós Istvánnak ez most
másodjára sikerült, minden szabályváltoztatás nélkül. Nem változtak a kerületi
polgármesterek megválasztásának szabályai sem.
A
közgyûlés összetételére vonatkozó új szabályok alapvetõen a kerületek és a
fõváros viszonyát változtatták meg. Ez a viszony 1990 óta rendezetlen volt. Az
SZDSZ éppen ennek a rendezetlenségnek a következtében vesztette el több kiváló
kerületi polgármesterét, köztük Tarlós Istvánt is. Az új rendelkezés a
kerület-fõváros konfliktust a fõvárosi közgyûlésbe viszi, és ott kompromisszum
kényszert hoz létre. (Ennek egyik fontos eleme, a fõpolgármester vétójoga még
hiányzik, de a jelek szerint meglesz.)
Az
ellenzék nem mutatta ki, hogy a régi szabályok szerint övék lenne a közgyûlési
többség, míg azt most a Fidesz-KDNP adja. A mai rendszerben a polgármester és a
fõpolgármester választás hasonlít a legjobban a régi listás szavazáshoz. Milyen
lenne a közgyûlés, ha a kerületi polgármesterekre adott szavazást pártlistás
szavazásnak tekintenénk? (Az adatok elõzetesek, mert a XV. kerület végeredménye
nincs kint a valasztas.hu oldalon, de az eredmények elég konzisztensek ahhoz,
hogy joggal feltételezzem: nagy változást e kerület nem fog okozni.)
A
számításnál a három hol szövetséges, hol nem baloldali pártot egységnek
tekintettem: a rájuk adott szavazatokat összeadtam. Tehettem ez annál is inkább,
mert maguk a választók is ezt tették. A fõpolgármester választáson mind a hárman
Bokrosra szavaztak, ha egy jelöltjük volt a kerületben, szintén összezártak, ha
három kerületi polgármester jelölt volt, akkor ki-ki a szíve választottját
támogatta. Nem látszik, hogy a külön vagy együtt indulás érdemi változást
okozott volna az összevont végeredményben.
Ha
tehát a kerületi polgármesteri választást ezen összevonás után pártlistás
szavazatként értékelem, akkor a Fidesz-KDNP a fõpolgármesterrel együtt 17
mandátummal rendelkezne, az egységesnek tekintett baloldal 12, a Jobbik és az
LMP 2-2 mandátumot kapott volna. Ha a fõpolgármester jelöltekre adott szavazást
vesszük alapul, akkor is ugyanez lenne a mandátumkiosztás.
Érdekességképp, és Bokros Lajos nagyhangú kijelentéseinek értékelését segítendõ,
megemlítem, hogy õ a szavazatok 36 százalékát kapta, míg a kerületi
polgármesteri poszt baloldali várományosai 39 százalékot értek el. Ez azt
mutatja, hogy nem Bokros húzta fel a szocialistákat, hanem õ ült rá, állítólagos
konzervatívként a baloldalra.
Kétségtelen, hogy az új rendszerben a fõpolgármesternek kényelmesebb a többsége,
de ha ugyanez a választói akarat érvényesült volna a régi szabályok szerint,
akkor is Fidesz-KDNP többség irányítaná a fõvárost. Ugyanakkor Geiger Ferenc
civil csapata a régi rendben nem jutott volna mandátumhoz, most viszont Soroksár
polgármestereként Geiger ott lesz a közgyûlésben.
Egy
szó, mint száz, nem a szabályok, hanem a polgárok döntöttek a fõváros
vezetésérõl, s ezt minden demokratának illene tiszteletben tartani.