Mindennel joggal lehet élni és visszaélni. Sajnos a jog maga nem sokat foglalkozott eddig a joggal való visszaéléssel, pedig ezt a feladatot aligha lehet megúszni. Mostanában a multicégek és egyes államok közötti sajátos megegyezések borzolják a kedélyeket.
Surján László
Adóparadicsom(ok)
Mindennel joggal lehet élni és visszaélni. Sajnos a jog maga nem sokat
foglalkozott eddig a joggal való visszaéléssel, pedig ezt a feladatot aligha
lehet megúszni. Mostanában a multicégek és egyes államok közötti sajátos
megegyezések borzolják a kedélyeket.
A
célkeresztbe Luxemburg került. A BENELUX törpeállam a világ leggazdagabbjai közé
tartozik, az Unióban messze vezeti az egy fõre esõ GDP adatokat. Néhány elszánt
újságíró most részben fellebbentette a fátylat. Nagy multicégek elõszeretettel
települtek Luxemburgba, ott voltak adófizetõk, s ezáltal mentesültek más
államokban a terhektõl. Hatalmas összegeket vittek a nagyhercegségbe, s erre
való tekintettel speciális elbánásban részesültek. Mindenki jól járt, csak az
adóbevételétõl megfosztott harmadik államok nem.
A
Magyarország körül történtek megértése nem korlátozható csak a hazai
balliberálisok aknamunkájára. Mi 2010-ben, amikor hatalmas deficit fenyegetett
és hónapok belül rendezni kellett a sorokat, olyan extra adót vetettünk ki több
nagy cégre, amelyet nem lehetett a luxemburgi kitérõvel megúszni. Hát persze,
hogy nagy volt a csatazaj.
De
az adóparadicsom történetnek nincs vége. A holland parlament kérésére az ottani
Számvevõszék elemezte a helyzetet. Rámutatott, hogy a nagyvállalatok a törvény
határain belül ugyan, de mindent megtesznek az adófizetés csökkentésére. Ebbe a
mindenbe beletartozik az is, hogy a több országra kiterjedõ mûködési területükön
lehetõséghez képest ott adóznak, ahol legkisebb az adóteher. Ésszerû. Senki sem
ellensége önmagának. Ám ez azzal jár, mutatnak rá a számvevõk, hogy azokban az
országokban, ahonnan kivonják a nagy cégek az adójukat, másoknak kell megfizetni
az elvárt állami kiadásokhoz szükséges összegeket. Ez viszont komoly
versenyhátrányt jelent az ilyen eszközökkel nem élõk számára.
Uniós szinten is megindult a kérdés átvizsgálása, ott most még csak Luxemburg
van a célkeresztben. Juncker nincs könnyû helyzetben, mert nemcsak luxemburgi,
hanem a történtek idején részben õ volt a miniszterelnök. Lehet, hogy ezzel sem
törõdött eléggé, amint a titkosszolgálat is önálló életet élt a keze alatt?
A
jelek szerint nem történt törvénytelenség. Azt azonban mindenki érzi, hogy a
történet bûzlik. Érdeklõdve figyelem a következõket, mert kiderülhet:
megújulásra, átalakulásra képes-e még a liberális demokrácia, azaz elindul egy
poszt-liberális, ha tetszik morális úton, vagy marad a jelenlegi posvány.
Magyarként kényelmes volna kajánul nézni a fejleményeket. De egy valami nem
tetszik. Annak az újságíró szervezetnek a központja, amelyik a luxemburgi
adóügyeket feltárta, az Egyesült Államokban van. Nehéz eltekinteni attól, hogy a
nyilvánosságra hozatal az új, Juncker vezette bizottság munkájának megkezdéséhez
kötõdik. Vajon felesleges aggodalmaskodás, ha arra gondolunk, hogy megint az
amerikaiak akarnak diktálni Európában? Ettõl függetlenül azt remélem, hogy a
végkifejlet az erkölcsi szempontokat is figyelembe veszi majd.