Fegyveres népirtás  szellemi népirtás


"Egy nemzet fegyveres eltiprását követi tudatos szellemi eltiprása, a nemzeti öntudat megtiprása. Miért? Mert egy öntudatos nemzet érdeke, a nemzeti érdek, amely nem állítható idegen érdekek szolgálatába." - Dobos Marianne írása

Dobos
Marianne

Fegyveres
népirtás – szellemi népirtás

Az,
hogy az emberi gondolkodást oly könnyû manipulálni, az ember természetébõl
fakad. Az ember ugyanis inkább befogadó, mintsem kutató lény, könnyen beéri
(lustaságból, passzivitásból, képzelethiányból) az elsõ véletlenszerû
információval, véleménnyel, s minél színesebb, leegyszerûsítettebb, ostobább ez,
annál jobb. Az ostoba gondolatban van valami a mesébõl (és gyakran a giccsbõl
is), ezért hat könnyen a köznapi képzeletre.

Vannak emberek, akik az igazságot
önmagában való legfõbb értéknek tekintik, s nem töprengenek azon, hogy eléggé
látványos-e ahhoz, hogy megnyerje magának az ’utca emberét’, aki jobban szereti
az emocionális átélést, mintsem a racionális elmélyülést. Az igazság lehet
annyira nyilvánvaló, hogy nem is kelt érdeklõdést, de lehet egyszerûen unalmas
is. Ezzel szemben a jól szervírozott ostobaságban gyakran van valamiféle
fantasztikum, valamiféle figyelemfelkeltõ, ingerlõ deformáció, varázslat, mese.”


/Ryszard Kapuscinsky/

Egy nemzet fegyveres eltiprását
követi tudatos szellemi eltiprása, a nemzeti öntudat megtiprása. Miért? Mert egy
öntudatos nemzet érdeke, a nemzeti érdek, amely nem állítható idegen érdekek
szolgálatába.

Az egyetemes emberi kultúra, mert
az egyes nemzetek kultúrájának összegzõdése, nem a globalizáció terméke. A
nemzettudat nem eladó, és bóvli kategóriába sem sorolható!

Aki önös érdekét többre tartja,
mint a hazaét, az nemzetáruló. A nemzeti történelem meghamisítása is ebbe a
kategóriába tartozik.

Ez nem azonos a „történetírók
naiv magabiztosságával.” A kifejezést Lev Tolsztojtól kölcsönöztem. Miért is?
Felidézem Kapuscinsky londoni tapasztalatát 1984-bõl, aki a bezárt könyvesbolt
helyén videokazettás könyvesboltot talált.

--- „A Háború és a békét
keresi, uram? De melyik változatot? A filmet? A tévéjátékot? A színházi
feldolgozást? Kinek az adaptációját? Hét különbözõ feldolgozásunk van.”

Az emberi lustaság kiszolgálására
is(!) született iparág a monumentális alkotások „feldolgozása”, hisszük, semmit
nem veszítünk azzal, mikor beérjük ennyivel…

Ezernyolcszáztizenegy
végén megkezdõdött Nyugat-Európa erõinek fokozott felfegyverzése és
összpontosítása, 1812-ben pedig ezek az erõk – embermilliók (ha beleszámítjuk
azokat is, akik szállították és élelmezték ezt a hadsereget) – megindultak
nyugatról keletre, Oroszország határai felé, ahová ugyancsak 1811 végén egyre-
másra vonták oda Oroszország erõit. Nyugat-Európa erõi június tizenkettedikén
átlépték Oroszország határát, és kitört a háború, vagyis bekövetkezett egy olyan
esemény, amely ellentétben áll az emberi ésszel és az ember természetével.
Millió és millió ember oly tömérdek gaztettet, csalást, árulást, lopást,
bankóhamisítást és hamisbankjegy-kibocsátást, rablást, gyújtogatást és
gyilkosságot követett el egymással szemben, amennyit évszázadok alatt sem gyûjt
össze a világ valamennyi törvényszéke sem – és abban az idõszakban mindezt nem
tartották bûnnek azok, akik elkövették.”


Nem él emlékeimben, hogy azon melegében közel
ötven évvel ezelõtt, mikor itthon is bemutatták, és megnéztem Szergej Bondarcsuk
alkotását, amely a szovjet filmgyártás legmonumentálisabb, és árában minden
hasonló amerikait túlszárnyaló filmje felfigyeltem volna az idézett mondatokra.

Akkor, húszas éveim elején, nem
jutott eszembe, hogy ez a semmi sem drága ráfordítás erre a filmre a
hidegháborús szellemi fegyverkezés része volt.

Szeretném, ha ma a szellemi
leszerelés részeként gondolkodnánk el, akár a filmalkotáson is.

Még melegebben tudnám ajánlani a
felelõsen gondolkodó értelmiségiek mellett, elsõsorban a politika tudósoknak,
hogy vegyék kezükbe, de ne, mint halhatatlan irodalmi mûvet, mint nagyregényt,
de mint a politika, és a politika tudomány alapmûvét.

Lev Tolsztoj Breviárium, oroszul,
franciául, németül, angolul – a nagy hatalmaknak, és Kelet- Európa országainak
az anyanyelvükön.