Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász budapesti elõadásán hitet tett a tanuláson alapuló társadalom mellett, amelyet szerinte csak a liberális demokrácia tud garantálni, az illiberális nem. Biztosan fújják már a gyõzelmi trombitákat az ellenzéki mûhelyekben, de alighanem korán, bár lehet, hogy hatékonyan.
Surján László
Jelzõ nélküli demokráciát
Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász budapesti elõadásán hitet tett a
tanuláson alapuló társadalom mellett, amelyet szerinte csak a liberális
demokrácia tud garantálni, az illiberális nem. Biztosan fújják már a gyõzelmi
trombitákat az ellenzéki mûhelyekben, de alighanem korán, bár lehet, hogy
hatékonyan.
A
tusnádi beszéd elhangzása óta érzem, hogy komoly vitákra és álláspont
tisztázásra van szükség. Nagy baj, hogy az egész kérdésre rátelepedett a
politika, s a szavak a gondolatok leplezésére, nem pedig közelítésére
szolgálnak.
A
liberális jelzõvel úgy jártunk, mint annak idején a szocialistával. Annak a
rendszernek számos belsõ hibája volt, holott a szocializmus, mint olyan, nagyon
sok pozitív tartalmat hordott. A mundér becsületét olykor a létezõ szocializmus
fogalmával védték, értvén ezen a megtapasztalható valóságot, és azt remélve,
hogy annak hibáit nem visszük át a szocializmus egészének fogalmára. A
gyakorlatban ez a distinkció azt reményt jelentette, hogy a bajokon
toldozgatás-foltozgatással úrrá lehet lenni, mert nem maga a szocializmus
gondolata, hanem a kivitel a hibás.
A
szocializmuson a munkásosztály hatalmát, az állami tulajdont és a
tervgazdálkodást értették. A munkásosztályt persze továbbra is kizsákmányolták,
amiért cserébe az állami tulajdont szétlopták és a tervek pedig nem teljesültek.
Azaz a létezõ szocializmus nem mûködött, mûködõ szocializmus meg nem létezett.
A
ma liberálisnak nevezett demokrácia nem liberális, mert sokakat alapvetõ
jogaitól megfoszt, például megpróbálja megtiltani a vallási jelképek viselését,
korlátozza a vélemény kimondásának szabadságát, azzal, hogy politikailag
inkorrektnek nevez bizonyos, akár széles körben is vallott nézeteket. A
liberális demokráciától azt várnám, hogy minden ember szabadságjogait tisztelje
és engedje érvényesülni, ne csak a neki tetszõ vélemények elõtt legyen zöld a
lámpa. Úgy érzem, hogy a létezõ liberális demokráciától jobb lenne
megszabadulni. Elválasztották a tulajdontól a felelõsségét, s a tulajdon
egyetlen értelmét a profitban látják. A profit az önköltség csökkentése révén
növekedhet, a technológia fejlõdés csökkenti az élõ munka igényt, azaz a
munkanélküliség akkor is nõhet, ha a gazdaság növekszik.
Sajnos még csak egy rövid kis hírt láttam a Stiglic elõadásról, amelyben érvek
nem voltak. A rendelkezésemre álló információ alapján úgy vélem, hogy a
tanuláson alapuló társadalom azt jelenti, hogy a munkaerõ, amennyiben valahol
feleslegessé válik, legyen képes, ha kell átképzéssel, olyan területekre menni,
ahol szükség van rá. Ez nem új gondolat, az élethosszig tartó tanulás fogalmát
régóta ismerjük, és a munkanélküliség kezelésében évtizedek óta komoly szerepe
van. Erre a tanulásra való készségre valóban szükség van egy modern
társadalomban. Hogy ez lényegibb jellemzõ volna, mint a munka – ez szabad vita
tárgya, de az is lehet, hogy végeredményben az érem másik oldaláról van szó. A
tanulás értelme a munkára való képesség, s így a tanulás alapú vagy a munka
alapú társadalom ugyanazt jelenti.
Aki
kicsit is elfogulatlanul olvassa a tusnádi beszédet, az tudja, hogy Orbán a
„létezõ liberalizmust” vetette el, azt ami valójában már nem liberális. Orbán
kiállt a beszédben az alapvetõ szabadságjogok mellett.
Joseph E. Stiglitz számos közgazdasági nézete inkább sorolható az unorthodox
világhoz, mint az IMF által képviselt gazdasági modellhez.
Mostani budapesti beszédének egyes részletei Orbán-kritikaként értelmezhetõk. De
nem elég az illiberális szóba kapaszkodni. Az MTI tudósítás szerint Stiglitz
hangsúlyozta, hogy magas árat kell fizetni a gazdasági egyenlõtlenségért. A
gazdasági egyenlõtlenség politikai egyenlõtlenséget teremt, így olyan szabályok
keletkeznek, amelyek mélyítik az elõbbit, azaz ördögi körforgás jön létre. Olyan
jogállamiság kell, amely a gyengéket védi, hozzátette, hogy néhol a törvény pont
a gazdagokat óvja, például Oroszországban. Ott arra használják a törvényi
szisztémát, hogy még több egyenlõtlenséget teremtsenek. Egy illiberális
rendszerben nincsenek meg az ellensúlyok, hogy elosszák a gazdasági jólétet –
mondta. Ám Joseph Stiglitz szerint az Egyesült Államok is megbukott azon a
próbán, hogy széles körû jólétet biztosítson. A gazdasági növekedésbõl nem
részesült mindenki. Amerikában olyan demokrácia van, ahol a pénznek
aránytalanul nagy befolyása van.
A
Nobel-díjas közgazdász hangsúlyozta, hogy a szabad piacok önmagukban nem
feltétlenül segítik a tanuláson alapuló társadalmak létrejöttét, ilyenkor
kormányzati beavatkozás kell. A kutatást például támogatni kell, mert ha az
korlátozva van, akkor egyben a gazdasági növekedést is korlátozzák.
Ha
nem a szavak hangzását, hanem a fogalmak lényegét figyeljük, akkor alighanem
Orbán Viktor és Joseph Stiglitz ugyanarról a demokráciáról beszélnek. Annak
idején a népi demokrácia után jelzõ nélküli demokráciát akartunk. Ma is
azt akarjuk.