Egy korabeli adoma szerint, amikor Gagarin megkerülte a Földet, a tatabányai kocsmában egy bányász kifakadt: majd pont az oroszoknak hiszem el, hogy a Föld gömbölyû. Ha Galilei idejében népszavazással akarták volna eldönteni a kérdést, a gömbölyûség hívei biztosan csúfos vereséget szenvedtek volna. Vajon nem így járnak-e majd azok, akik nemcsak örvendenek a szabadságnak, hanem állítják: annak is vannak ésszerû korlátai?
Surján László
Mégis mozog a Föld
Egy
korabeli adoma szerint, amikor Gagarin megkerülte a Földet, a tatabányai
kocsmában egy bányász kifakadt: majd pont az oroszoknak hiszem el, hogy a Föld
gömbölyû. Ha Galilei idejében népszavazással akarták volna eldönteni a kérdést,
a gömbölyûség hívei biztosan csúfos vereséget szenvedtek volna. Vajon nem így
járnak-e majd azok, akik nemcsak örvendenek a szabadságnak, hanem állítják:
annak is vannak ésszerû korlátai?
Állítólag a sok vízivástól is baja lehet az embernek. Ez persze nem ok arra,
hogy sörre vagy borra váltunk minden kortyot, de jelzi, hogy a mértéktartás
mindenre vonatkozik. Még erõsebben úgy fejezi ki ezt a magyar: jóból is megárt a
sok. Mivel a Kézfogás idei tihanyi összejövetelén
ez a gondolat is szerepelt a beszédemben,
érthetõ, hogy az ebéd alatti csevegés során is elõjött a kérdés. Az egyik
résztvevõ nem kevesebbet kért, mint azt, hogy a tõke, az emberek és az áruk
szabad mozgásának korlátairól is beszéljenek a politikusok. No hiszen! David
Cameron vitáira gondolva, alighanem öngyilkos lépésnek tûnik. Ám a Föld
forgásában sem hittek sokan, és lám, mégis mozog a Föld.
Cameronnak persze nincs (teljesen) igaza. Õ a Közép-Európai bevándorlók ellen
hadakozik, akik sokkal több hasznot hajtanak az Egyesült Királyságnak, mint
amekkora rést ütnek a szociális védõhálón. Ráadásul a brit konzervatívok
fürdõvízzel öntik ki a gyereket: gátat akarnak emelni az Unió egyik
alapszabadsága elõtt, ahelyett, hogy a szociális törvényeiket változtatnák meg.
Annyiból persze van igazsága a szigetországi berzenkedésnek, hogy sem az õ
szociális rendszerük, sem az uniós jog egésze nem számolt egyfajta szociális
menekülési hullámmal, azaz azzal, hogy a népesség egy része azért települ át egy
másik tagállamba, mert ott több segélyhez jut, mint adott esetben a hazájában
általa elérhetõ munkabér.
Erre a segélyvándorlásra áll az a megállapítás, hogy a jogokkal nemcsak élni, de
visszaélni is lehet.
Ezeknek a helyzeteknek a keresztény értelmezése sem egyszerû. Hiszen az angol
földre törekvõ bolgár szegény emberrõl mondhatjuk, hogy nincs erkölcsi joga
arra, hogy az angolok által megtermelt javakból részesedjék, de azt is
mondhatjuk, hogy az angol polgár nem fordíthatja el a fejét embertársaik
nincstelenségét látva.
Végigmehetnénk az összes szabadságjogon, bármelyiket nézzük, találhatunk olyan
jelenségeket, amelyekben az önmagában helyes szabadságjog nem a közösség, hanem
csak egyes emberek érdekét szolgálja. Nevezzük ezt az erkölcsi fékek hiányának,
vagy mutassunk rá, hogy a közjó fogalmának a gyakorlatból való eltûnése vezet
ezekhez a nemkívánatos helyzetekhez, valójában Schuman igazságához jutunk el: a
demokrácia vagy keresztény lesz vagy nem is lesz. Mindez egy új gondolkodást, új
rendet követel, s ennek ma még a körvonalai is igen bizonytalanok.
Egy
azonban biztos: Magyarország elindult ezen az úton. Sajnos az elvárható
jóindulatú figyelem helyett fõleg gáncsot és vádakat kap. De rá se ránts: Mégis
mozog a Föld!