Egy meg sem nyílt kiállítás címe ez, persze kérdőjel nélkül. Hitelesen nem kritizálható tehát, mégis a cím és az időzítés olyan kérdéseket vet fel, ami elgondolkodtatja az embert. Biztos, hogy a szabadságnak nincsenek természet adta határai?
Surján László
Az Istenkáromlás mesterművei?
Egy
meg sem nyílt kiállítás címe ez, persze kérdőjel nélkül. Hitelesen nem
kritizálható tehát, mégis a cím és az időzítés olyan kérdéseket vet fel, ami
elgondolkodtatja az embert. Biztos, hogy a szabadságnak nincsenek természet adta
határai?
Furcsa hírt olvastam az MTI tudósításai között. Szatirikus valláskritikai
rajzokból rendez kiállítást egy bécsi galéria. A tárlatot a Charlie Hebdo
francia magazin elleni párizsi merénylet miatt a tervezettnél várhatóan korábban
láthatja majd a közönség.
A
Galerie Komische Künste Bécs múzeumi negyedében található. A humoros és
szatirikus alkotásokat felvonultató galéria, az Istenkáromlás mesterművei címen
mutatja be az alkotásokat. Kisgyerekként még úgy tanultam, Isten nevét nagy I
betűvel írjuk, mint egy személynevet, kifejezve tiszteletünket. Azután változtak
az idők, és mindenütt kis i lett a kötelező, dúlt a népek ópiuma, a vallás
elleni harc. A rendszerváltás óta vegyes a kép, ki így, ki úgy ír. Ez a
tudósítás azonban meglepett. Az Istenkáromlás szót nagy I-vel írni? Ha a
tisztelet Istennek szól, miért káromolják? Persze lehet, hogy a német szöveget
figyelték, ahol minden főnév nagybetű.
De
hagyjuk a helyesírást, mert többről van szó. A világ még nem vonta le a párizsi
mészárlás tanulságait. Noha sok vélemény napvilágot látott, nekem Orbán Viktor
hozzáállása tetszik. A szerdai párizsi vérengzésről a miniszterelnök úgy
fogalmazott: „brutális, barbár terrorcselekmény történt, ami mellbe vágja az
embert. Együttérzésünket, szolidaritásunkat tudjuk kifejezni az elhunytak
családjainak és a francia népnek is" – mondta. Hozzátette még: "nem ízléses
dolog ma az ész hangján beszélni, amikor még a lélek van megrendülve".
Mások azonban nem engednek a megrendülésnek. Nem érzik, hogy ilyenkor képletesen
szólva lábujjhegyen kellene járni. Itt van ez a bécsi elgondolás. A galéria nem
először foglalkozik vallási témával. Clemens Ettenauer, az intézmény egyik
vezetője a január első hetében zárult, ünnepi kiállításról beszámolva
megjegyezte: a karácsonyi témájú tárlatunkról is többen megsértve távoztak,
pedig csak ártalmatlan karikatúrákról volt szó. Az igazgató felismerte: a
politikai karikatúrákon a látogatók egyformán szórakoznak, a vallási tartalmú
rajzokat azonban mindenki sokkal személyesebben értelmezi. Nos, ha így van, nem
kellene az Isten káromlásával felhagyni?
Clemens Ettenauer a Bananenblatt című szatirikus magazin alapítója szerint a
Mohamed-karikatúrák inkább a provokációról, mintsem a kritikáról szóltak.
Elmondása szerint nem tervezi a Je suis Charlie plakát kifüggesztését.
Nem
ízléses dolog tehát a szatirikus hang, ha az Istenre vonatkozó dolgokkal
foglalkozunk. Mindez nem jelenti azt, hogy a vallásos emberek hibáit, adott
esetben álszent magatartást, a kenetteljességet, a meggyőződés nélküli
megnyilatkozásokat ne lehetne akár a szatíra fegyverével támadni. De tudni
kellene a határt.
Hogy a Galerie Komische Künste tudja-e, azt csak sejteni lehet. Azt gyanítom,
hogy nem. Ha karácsonyi kiállításukról többen sértve távoztak, akkor feltehetően
nem érzik, hol a jó ízlés határa. Ha a párizsi mészárlás hatására előrehozzák az
Istenkáromlás mesterművei című kiállítást, akkor ingyenreklámnak tekintik a
párizsi vérengzést és túszdrámát. Mert ebben a kificamodott világban minden a
pénzről szól.
Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy visszavágyjak egy olyan világba, ahol a
nemzetgyalázást és az istenkáromlást még büntette az állam. Elengedhetnénk
ezeket a tételeket a büntető törvénykönyvből, ha a helyét átvette volna a mások
iránti tisztelet. Ha senkit egy nemzethez vagy egy hithez való tartozása miatt
gáncs nem érhetne, mert tiltaná ezt a kultúránk, megakadályozná a közízlés.
Nyomát sem látjuk ennek a mai világban.