Nemrégiben találtam egy képet az interneten, amit azonnal tovább adtam a magam FB oldalán. Másoknak is tetszhetett, hiszen 15832 emberhez jutott el és 132-en megosztották. Költői kérdés címet adtam neki, tudakolva, hogy ki az igazi demokrata.
Surján László
Demokrácia és antidemokrácia
Nemrégiben találtam egy képet az interneten, amit azonnal tovább adtam a magam
FB oldalán. Másoknak is tetszhetett, hiszen 15832 emberhez jutott el és 132-en
megosztották. Költői kérdés címet adtam neki, tudakolva, hogy ki az igazi
demokrata.
Íme
a kép:
A
hozzászólók pártállásuk, egyéni szimpátiájuk szerint reagáltak, ami természetes.
Érdemes azonban, főleg, hogy tüntetés van most is tüntetés hátán, egy kicsit
mélyebben elgondolkodni a dologról.
Kiindulópont: a tüntetés jó dolog. Generációm fiatal korában nem találkozott
vele, 56 fényes, de rövid időszakától eltekintve. Miniszterként hivatalos úton
voltam Németország keleti felében, s az egyik meglátogatandó intézmény közelében
diáktüntetés zajlott. Nem kellett volna találkozzunk velük, de vendéglátóm oda
vitette magát, bemutatkozott és megkérdezte a diákokat, hogy mi a gondjuk.
Elmondták, hogy nem értenek egyet az egyetem valamilyen rendelkezésével.
Partnerem kedvesen rájuk mosolygott, majd mondta, hogy ez nem az ő felelősségi
köre, de közvetíti és rendkívül örül, hogy elmondhatják a panaszukat. Ugye
korábban erre nem volt lehetőségük – célzott a változásokra. A diákok
meglepődtek, majd megtapsolták.
Budapesten az első komoly kormányellenes tüntetés 1990 után ellenem irányult. Az
egészségügyi szakszervezet szervezte s mintegy 40 ezer orvos és ápoló vonult fel
a minisztériumhoz. Rendben, fegyelmezetten, kicsit meghatódva jöttek, s mi, a
minisztérium vezetői vártuk őket. A szakszervezet elnöke rövid beszédben
ismertette követeléseiket, amelyeket írásban is átadott. Válaszbeszédet mondtam,
a tartalmát már nem tudom felidézni. A beszédek után elvonultak. Mi pedig
végeztük a munkánkat továbbra is, mint annak előtte.
Visszatérve a képre, nem tudok egyetlen olyan intézkedésről sem, ami a Gyurcsány
kormányok alatti tüntetések hatására megváltozott volna. Korábban a Bokros
csomag jelentősen átalakult, s ebben volt szerepe például a nagycsaládosok
Kossuth téri tüntetésének is. Ezt követően az internetadóig nem emlékszem
egyetlen sikeres tüntetésre sem.
Mi
a helyes tehát? Engedjen a hatalom a nép kívánságának, vagy sem? Attól függ,
hogy miről van szó. Ha a kormány hibázott, be kell ismerni, vagy legalább
orvosolni kell. Horn sem kért bocsánatot, csak megváltoztatta az elképzeléseket,
majd egy idő múlva menesztette Bokrost. Orbán annyit mondott, hogy ha ennyien
félreértik az elgondolást, akkor nem szabad meglépni. Gyurcsány esete más. Ha
demokrata lett volna, az őszödi beszéd elmondása után, még ott a frakcióülésen
lemond. De esze ágában sem volt. Becsaptam mindenkit azért, hogy győzzetek és
kormányozhassunk – ezt ismerte el, cinkossá téve az egész frakciót. Amikor a
beszéd nyilvánosságra jutott, elemi volt a felháborodás. Ez lett volna a második
alkalom, hogy szedje a sátorfáját. Azután jött október 23-ának a rendőrterror. A
harmadik alkalom, hogy lemondjon. Nem tette, s ezzel megpecsételte az MSZP
sorsát. Kialakult egy zavaros tüntetéssorozat, hordószónoklat jellegű
megnyilvánulásokkal. Ezeket – bár volt bennük igazság, - el lehetett intézni a
„majd megunják” felkiáltással. Hőzöngő tüntetésekre ugyanis egy törvényesen
megválasztott kormány nem lehet tekintettel. Nem volt Gyurcsány sem és nem volt,
nem is lesz az Orbán kormány sem. (Gyurcsány 2006-os győzelme a választók
tudatos félrevezetésén, becsapásán alapult, ezt ismerte be az őszödi beszéd.
Törvényessége tehát kérdéses, a második Gyurcsány kormány erkölcsileg
mindenképp illegitim.)
Orbán Viktor pontosan megérezte, mikor kell odafigyelni a tiltakozásra, s mikor
nem. Gyurcsány semmikor nem figyelt az emberekre, akkor sem, amikor minden oka
meg lett volna.
Konklúzió: nem attól függ egy miniszterelnök demokrata volta, hogy általában
véve miként reagál a tüntetésekre, hanem attól, hogy jól választja-e el az ocsút
a búzától, azaz a kellő okkal alátámasztott követeléseket a választások
eredményét felülírni szándékozó kisebbség mesterkedéseitől. A demokrácia így
válik el az antidemokráciától.