"Nem a negyedszázados évforduló miatt idézem ezt az elõszót, hanem a következõ mondatért: S mindez történt Európában, a világ elnézõ, s volt idõ amikor éppenséggel bátorító tekintete elõtt. "
Surján László
Ondulált hajú bérgyilkos
1946
õszén, Slatinán történt: „A választások napján - emlékezik vissza G. Drăgan az
Adevărul hasábjain - Ecaterina Boroda belépett a szavazó fülkébe és leadta
voksát, ha jól tudom a Szem szimbólumot viselõ pártra. Egy polgár Ceauşescu
csoportjából felülrõl nézte, milyen pártra adta szavazatát, és amikor (Ecaterina
B.) kilépett a fü̈lkébõl, egy három személybõl álló csoport ütlegelni kezdte.
Nicolae Boroda (a Nemzeti Bank helyi fiókjának elnöke - szerk. megj.)
közbelépett és kijelentette, hogy nem tartják tiszteletben a törvényes
elõírásokat. Akkor a három közül az egyik, «egy alacsony termetû és ondulált
hajú» késsel mellbeszúrta Boroda urat és nejét kórházba szállították, ahol
Nicolae Boroda elhunyt. Néhány év múltán, amikor megjelent az újságokban és a
tévé képernyõjén, Ecaterina Boroda rádöbbent, hogy õ volt a gyilkos.”
Ez az
„alacsony termetû és ondulált hajú” bérgyilkos lett tehát késõbb a kommunista
párt egyik vezetõ személyisége, 1965-tõl pedig sorra elsõ titkára, fõtitkára, mi
több a köztársaság elnöke, a hadsereg legfelsõbb parancsnoka stb., stb., tehát
Románia 23 milliós népének teljhatalmú ura, aki szívesen neveztette magát a
hõsök közötti hõsnek, a Kárpátok géniuszának, a nagy gondolkodónak. Hogyan? S
milyen elvakult erõk segítségével? Erre az immár inkább a történészekre tartozó
kérdésre ma még nehéz megfogalmazni a választ, hiszen történetírásunk nem csak
ezzel és ennyivel, hanem közel hét évtized valósághû krónikájával adós. Azt
viszont tudjuk, hogy ez a köztörvényes bûnözõ mintegy 60 ezer ember életének
kioltásáért, 23 milliós nép testi és szellemi elnyomorodásáért, a kontinens
egyik leggazdagabb országának kifosztásáért, emberkereskedelemért felelõs, hogy
a decemberi forradalom napjaiban tûzparancsot adott ki a temesvári tüntetések
megfékezésére, hogy parancsára és nevében ezreket mészároltak le Bukarestben,
Szebenben, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Brassóban...
A RMSZ
azaz a Romániai Magyar Szó ÉLÕ LÁNC címmel adott ki egy kötetet a temesvári
forradalomról. A fenti két bekezdéssel kezdõdik a kötet elõszava. Nem a
negyedszázados évforduló miatt idézem ezt az elõszót, hanem a következõ
mondatért: S mindez történt Európában, a világ elnézõ, s volt idõ amikor
éppenséggel bátorító tekintete elõtt.
Azt
gondolom, hogy ennek a "világnak" igencsak volna mit megbánnia, és bocsánatért
esdekelnie. Országok sorát szolgáltatták ki a szovjetnek, kéjesen csámcsogtak
annak bûnein, például 1956 kapcsán, csak a kisujjukat sem mozdították. Ceauşescu
pedig éppenséggel a kedvencük volt. Ismerték a valóságot, s közben gazsuláltak a
gyilkosoknak. Ahogy a titkos börtönökrõl jönnek a hírek, talán még tanultak is
tõlük.