A görög szélsőbal elvarázsolta a szavazókat és megnyerte a választásokat. Kormányra kerülve azonban szeme találta magát a lehetségessel. Ez viszont sokkal kevesebb volt, mint az a kívánatos, amit a populista szólamokkal feltüzelt választók akartak. Máris itt az első tüntetés.
Surján László
Ahogy azt Móricka elképzeli
A
görög szélsőbal elvarázsolta a szavazókat és megnyerte a választásokat.
Kormányra kerülve azonban szeme találta magát a lehetségessel. Ez viszont sokkal
kevesebb volt, mint az a kívánatos, amit a populista szólamokkal feltüzelt
választók akartak. Máris itt az első tüntetés.
Nem
tartott sokáig az eufória. Amint híre ment, hogy a görög kormány annak fejében,
hogy a következő négy hónapban hozzá jussanak még 10 milliárd eurós mentőövhöz,
kifejezésre juttatta szilárd elkötelezettségét az átfogó és mély strukturális
reformok végrehajtása mellett. Ehhez jött a blabla, azaz, hogy a reform tartósan
javítja majd a növekedési és foglalkoztatási esélyeket, biztosítja a pénzügyi
szektor stabilitását és ellenálló képességét, illetve előmozdítja a társadalmi
igazságosságot. A görögök megerősítették, hogy hitelezőikkel szemben
tiszteletben tartják és időben teljesítik minden pénzügyi kötelezettségüket.
Az
utca népe és a Syriza pártnak legalábbis a bal szárnya nem ezt várta. Azt
hitték, hogy majd az új kormány szemébe vágja a hitelezőknek, hogy nem hajlandó
kifizetni a korábbi kormányok adósságát, s akkor eljön a Kánaán. A Kánaánnak
azonban nem ilyen a természete.
Még
nem tízezrek, csak 450 ember vonult az utcára, viszont igen haragosak voltak.
Köveket, petróleumos palackokat dobáltak a rendőrökre, ami nem a jámborság és
barátkozás jele. Égő autók jelölték az útjukat.
Mindez persze semmi a korábbi tüntetésekhez képest, de mégis világosan jelzi,
hogy felkorbácsolni könnyű az indulatokat, de úrrá lenni felettük igen nehéz.
Főleg, ha aljas szándékból vagy tökéletes tudatlanságból megalapozatlan
reményeket keltenek fel az emberekben, s még időt sem adnak maguknak, hogy
ezeket apránként ütköztessék a valósággal. Az eurozóna pénzügyminisztereivel
való megegyezés azt üzente, hogy minden marad a régiben: Alexis Tsipras csupán
új sofőr a régi buszban.
A
tüntetéstől függetlenül Wolfgang Schaeuble, a német pénzügyminiszter kétli, hogy
a görögök megtartják az ígéreteiket. Sajnos elég sok korábbi tapasztalat
mutatta, hogy ez nem rendes szokása a görög politikának, még az un. mérsékelt
pártoknak sem. Most meg meglehetősen radikális gondolatok kószálnak a görög
miniszterek fejében. Hát még a párt balszárnyán lévő képviselőkében, akik már
bocsánatot kértek a választók becsapásáért, ami persze talán csak jelzés volt a
tüntetések új hulláma elindítására.
Nem
ismerem a címül választott mondás eredetét. Talán Jókai Mór, a nagy mesemondó a
kiindulópont, aki szép történeteket írt ugyan, de nem a valóságot? Tény, hogy a
görög mesével most választást lehetett nyerni, de hogy van-e tovább, az
pillanatnyilag több, mint kérdéses. Pontosabban az nem látszik, hogy merre van
tovább.