Pár napja élek a lehetőséggel és belenézek a száz évvel ezelőtti lapok írásaiba. Háború volt. Tudom, ilyenkor a háború a legfontosabb téma. Különösen akkor, amikor éppen sikerült kiverni az ország területére betört oroszokat. Mégis túlzásnak érzem, hogy egy lapnak szinte teljes terjedelmét a háborúval kapcsolatos hírek alkossák. De ezek között is akad figyelemre méltó, s egy különösen megérintett.
Surján László
Békevágy és utópia
Pár
napja élek a lehetőséggel és belenézek a száz évvel ezelőtti lapok írásaiba.
Háború volt. Tudom, ilyenkor a háború a legfontosabb téma. Különösen akkor,
amikor éppen sikerült kiverni az ország területére betört oroszokat. Mégis
túlzásnak érzem, hogy egy lapnak szinte teljes terjedelmét a háborúval
kapcsolatos hírek alkossák. De ezek között is akad figyelemre méltó, s egy
különösen megérintett.
Fölhívás a nemzetek szellemi vezetőihez. A berni Nemzetközi Békeiroda német,
francia és angol nyelven fölhívást bocsájtott ki valamennyi nemzet szellemi
vezetőihez. A fölhívást azt a célt óhajtja elérni, hogy ne szakadjanak meg a
kultúr-nemzetek között fönnálló kapcsok a háború után. A fölhívás a többi között
ezt mondja:
Nem a ti hivatástok a háború befejezése és « béke érdekében való közbelépés. Ez
nincs is hatalmatokban. Számotokra nem marad más kötelesség, mint az, hogy
tartózkodjatok a gyűlölet szennyétől. A ti feladatotok most nem az Ítélkezés,
sem » panaszkodás, sem a vádaskodás! Ha szívetek csordultig is van most velük,
hallgatnotok kell! De ha beszélni akartok, akkor az egész emberiség eszméiért
kell síkra szállanotok. El kell jönni annak a napnak, amikor az emberiség
közösségét ismét helyre állítják. Tévedtetek, amikor azt hittétek, hogy nektek
is részt kell vennetek a hadseregek háborújában. Mi megértjük azokat a szent
érzéseket, amelyeket e tévedésbe ejtettek benneteket De ti is értsétek meg most
azt, hogy az emberiségnek a nemzetek fölött kell állania s hogy hazátokat
szolgáljátok, ha az emberiségnek szolgáltok. Értsétek meg, hogy főpapok vagytok,
akiknek hivatása e káosz közepette a béke napjára a rendet előkészíteni.
A
fentiek megjelentek 1915. február 2-án a Pesti Naplóban. Nem vagyok nagy
véleménnyel az efféle nemzetközi szervezetekről, s noha ez az iroda jövőre már
125 éves lesz, aligha ismerik sokan. 1910-ben Nobel békedíjat is kapott, de ha
valaki elolvassa a díjazottakat, több ismeretlen nevet talál, mint ismerőset, s
az ismerősök között is több esetben talán csak a szándékot, de nem az eredményt
lehet elismerni. Mindezen ellenérzések mellett is el kell ismernem, hogy az
ismertetett felhívás fontos is, okos is.
Történetesen jól látták az Iroda munkatársai, hogy a háború két részre vágja
Európa szellemi életét. Szakmai pályafutásom egyik legjelentősebb eseménye, hogy
beválasztottak a Collegium Oto-Rhino-Laryngologicum Amicitiae Sacrum tagjai
közé. Ez az fül- orr- gégegyógyászattal kapcsolatos elméleti kutatásokkal
foglalkozó szervezet 1926-ban jött létre, éppen azzal a céllal, hogy feloldja a
német és francia szakemberek közötti feszültséget. A barátság, egymás
tisztelete, családias légkör jellemzi máig is ezt a Békeiroda által előre látott
képtelen helyzet feloldására létrejött tudományos társaságot.
Nagy kérdés, hogy a XX század második felében történtek után régiónkban van-e
olyan réteg, amelynek tagjai joggal tarthatnak igényt a nemzetük szellemi
vezetői tisztségre. Ha pedig van is, van-e aki elismeri őket? Az egypárti világ
után átestünk a ló másik oldalára és minden társadalmi formáció túlpolitizált.
Pedig a régió országai közötti tartós együttműködéshez a száz éve ajánlott
recept révén juthatnánk el. Jó adag öröklött optimizmus kell, hogy ne utópiának
minősítsük ezeket a reményeket. De King tiszteletesnek is sikerült...