" „Ha azt akarod, hogy életed valóban értelmes legyen, tedd hozzá a hitet, és életed új ízt, új irányt kap; tedd hozzá a reményt, és derűs napok köszöntenek rád, a horizontodról eltűnik a sötétség; tedd hozzá a szeretetet, és életed sziklára épített házra fog hasonlítani, utad tele lesz örömmel, mert barátokra találsz, akik útitársaid lesznek. Honnan meríthetsz mindehhez erőt? Tedd hozzá Krisztust, vond be Őt életedbe, és olyan barátra találsz, akire mindig számíthatsz. " - Bíró László püspök úr februári levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2015.
február
Egyre szörnyűbb híreket
hallok – panaszolta a férj feleségének –, a világ kezd körülöttünk
elviselhetetlenné válni. Hol terrorista támadásokról hallok, hol meg sikkasztó
politikusokról, itt az árvíz, ott meg a tűzvész pusztít el egész településeket,
újfajta járványok tizedelik a lakosságot, olyan újfajta élelmiszerek jelennek
meg, amelyeket bizonytalan hatású eszközökkel kezeltek, közben meg egyre többen
éheznek a földön. Hova vezet mindez? A technika soha nem látott lehetőségeket ad
a kezünkbe, mégse élünk jobban, sőt, egyre rosszabbul érezzük magunkat. A
feleség mélyen elgondolkodott, aztán megszólalt: Tudod, mi már csak valahogy
megleszünk, de mi lesz a gyerekeinkkel? Milyen világba nőnek ők bele? Örülünk
nekik, szépek, aranyosak, szeretnénk nekik megadni mindent, ami szép és jó, hogy
boldog és vidám emberek legyenek, akik örülnek annak, hogy itt és most élhetnek.
Aztán látjuk, hogy egyre zavarosabb az a világ, amelybe belenőnek, egyre
bizonytalanabb a jövő.
A világ eredendően szép és
jó. A Biblia az akkori emberek számára is érthető módon adja ezt tudtunkra:
„látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt.” (Ter 1, 31) De
amióta az ember magának akarja tulajdonítani a Teremtő erejét, tudását, és saját
kezébe akarja venni az élő és élettelen világ sorsának irányítását, a harmonikus
szépség és az eszményi tökéletesség egyre több sebet kap. A Biblia ezt a
bűnbeeséssel és az első emberpár bűnhődésével érzékelteti. Isten megátkozta a
földet és az „tövist és bogáncsot” termett, Ádámnak már haláláig „arca
verejtékével” kellett ennie kenyerét, Évának „megsokasodtak terhessége kínjai,
és fájdalommal szülte gyermekeit”. (vö. Ter 3, 16-19) Mindez azt jelentené, hogy
a bűn miatt a világ végérvényesen elromlott? Az ember földi boldogsága csak
illúzió?
Mennyiben változott
életetek folyamán a világról alkotott képetek? Javult, vagy romlott szerintetek
a világon a boldogság esélye? Milyen okokra vezethető ez vissza?
Mai világunk távolról sem a
boldogság bolygója. Ferenc pápa egyértelműen beszél világunk boldogtalanságáról
Evangelii Gaudium c. apostoli buzdításában. Korunk embereinek nagyobb része
mindennapos bizonytalanságban él – írja –, sokak szívében elhatalmasodik a
félelem és a reménytelenség, még az úgynevezett gazdag országokban is. Gyakran
kialszik az életöröm, növekszik a tisztelet hiánya és az erőszak, betegségek
terjednek, egyre nyilvánvalóbbá válik az egyenlőtlenség. Mindez a tudományban és
technikában, a természet és az élet különböző területein megvalósuló rendkívül
gyors minőségi, mennyiségi és felhalmozódási változások következménye. A
tudomány és az információ korában élünk, így aztán igen gyakran egy új, névtelen
hatalom veszi kezébe az irányítást. Néptömegek érzik magukat munka, kilátás és
kiutak nélkül kirekesztettnek és peremre sodródottnak, árucikknek, amit
használni majd eldobni lehet. Már nem a kizsákmányolás és az elnyomás egyszerű
jelenségéről, hanem valami újról van szó: a kirekesztés révén gyökerében sérül
az ahhoz a társadalomhoz való tartozás, amelyben élünk; emberek élnek már nem
csak zátonyra futva, nem csupán a perifériára kerülve vagy megfosztva a
közügyekbe való beleszólás lehetőségétől, hanem egyenesen a társadalmon kívülre
kerülve. A kirekesztettek nem „kizsákmányoltak”, hanem elutasítottak,
„hulladékok”. (vö. EG 52-53.).
Szentatyánk szerint ennek a
helyzetnek az egyik oka az, hogy a pénz átvette felettünk és társadalmaink
felett az uralmat. E mögött egy mély antropológiai válság van: az emberi lét
elsőbbségének tagadása, az arctalan és az igazi emberi célt nélkülöző gazdaság
diktatúrája. Másrészt elharapódzott a pénzügyi spekuláció, világméreteket ölt a
szerteágazó korrupció, az adóelkerülés. A féktelen hatalom- és birtoklásvágy
megfosztja az államokat ellenőrzési joguktól, így nem tudnak őrködni a közjó
védelme fölött. Ebben a rendszerben, amely arra törekszik, hogy a nyereség
növelése érdekében felfaljon mindent, az, ami törékeny – mint például a
környezet –, védtelen marad az istenített piac abszolút szabállyá alakított
érdekeivel szemben. (vö. EG 55-56)
A félelem és bizonytalanság
egy másik forrása a mindenen eluralkodó erőszak. A kirekesztettség és
egyenlőtlenség a társadalomban és a különböző népek és népcsoportok között
előbb-utóbb robbanást okoz, nemcsak azért, mert az egyenlőtlenség erőszakos
reakciót vált ki, hanem azért is, mert a társadalmi és gazdasági rendszer
gyökerében igazságtalan. Az igazságtalanság arra törekszik, hogy kiterjessze a
maga ártó erejét, és észrevétlenül kiforgassa bármilyen politikai és társadalmi
rendszer alapjait – tűnjenek azok mégoly szilárdnak is. (vö. EG 59)
Idézzetek fel példákat
szüleitek, nagyszüleitek életéből: hogyan tudtak nehéz körülmények között is
harmonikus, reményteli családi környezetet teremteni? Mi volt a titkuk?
A bűnbeesés előtt Ádám csak
„asszonynak” nevezte azt, aki csont az ő csontjából, hús, az ő húsából. saját
származékának – mai kifejezéssel önmaga klónjának – tekintette, nem önálló
személynek. Most, hogy tudtára adatott, hogy „visszatér a porba,” azaz meg fog
halni, nevet adott az asszonynak, „elnevezte Évának, mert ő lett az anyja minden
élőnek”. Ehhez azonban Ádámnak meg kellett ismernie Évát, fel kellett fedeznie,
hogy személy, hogy más tulajdonságokkal rendelkezik, mint ő, és éppen ez a
másság teszi lehetővé, hogy az ő élete utódaiban folytatódjék annak ellenére,
hogy ő maga visszatér a porba. (Ter 3, 20). Ez azt jelenti, hogy Isten ugyan a
bűnös embert kiűzi a gondtalan életet biztosító Édenkertből, de megajándékozza
az anyasággal, az apasággal, egymásnak ajándékozza őket, lángra lobbantja bennük
a szeretet tüzét. Részt ad nekik teremtő tevékenységéből, bevonja őket a
teremtés legnagyszerűbb alkotásának, az emberi személynek a megteremtésébe.
Isten irgalmas szeretete úgy bünteti őket, hogy a boldogság zálogát jelentő
ajándékot ad nekik. A világ gyönyörű és csodálatos, de azért, hogy az élet szép
legyen, az embernek meg kell küzdenie. A küzdelmes út vége nem a halál, hanem a
boldogság, az elveszett paradicsom.
Milyen szerepet
játszott családi, ismerősi, baráti körötökben egy-egy ember kiteljesedésében a
szeretet? Hogyan tudjátok a mai fogyasztói társadalomban gyerekeiteknek az
igazi, őszinte szeretet légkörét biztosítani? Milyen veszélyhelyzetet teremthet
egy-egy a családot ért megrázkódtatás (pl. betegség, munkahelyi gondok,
lakás-problémák, stb.)?
„Gyakran találkozunk a
kérdéssel: milyen világot hagyunk gyermekeinkre? Talán helyesebb volna azt
kérdezni magunktól: milyen gyerekeket hagyunk a világra?” mondta Ferenc Pápa még
argentínai érsek korában (2004-ben) egy prédikációjában. De hogyan adhatunk
olyan irányt a magunk és gyerekeink életének, hogy a világ sorát jobbra
fordíthassuk, hogy olyan gyerekeket hagyjunk a világra, akik majd tovább
építik-szépítik a világot? Ferenc pápa válasza: „Ha azt akarod, hogy életed
valóban értelmes legyen, tedd hozzá a hitet, és életed új ízt, új irányt
kap; tedd hozzá a reményt, és derűs napok köszöntenek rád, a
horizontodról eltűnik a sötétség; tedd hozzá a szeretetet, és életed
sziklára épített házra fog hasonlítani, utad tele lesz örömmel, mert barátokra
találsz, akik útitársaid lesznek. Honnan meríthetsz mindehhez erőt? Tedd
hozzá Krisztust, vond be Őt életedbe, és olyan barátra találsz, akire mindig
számíthatsz. Krisztussal szárnyakat kap reményed, hogy utadat örömmel
járhasd; Krisztussal életed örömtelivé és gyümölcsözővé válik. Vond be
életedbe Krisztust, és légy az Ő szeretetének tanúja!” (Ifjúsági
Világtalálkozó, Brazília, 2013)
Bíró
László
az MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás:
csaladlevel levelezőlista