A Műsorról
Vajon hogy „viselkedik” egy kortárs mű historikus keretben? Megtalálja-e a
helyét régebbi korok művei között? És másképp halljuk-e a jól ismert
repertoárdarabokat az új mű tükrében? Egyebek mellett ezek a kérdések
vetődhetnek fel az est műsorával kapcsolatban. Kurtág zenéjének keretét az
1832-ben Goethe verse nyomán komponált „Szélcsend és szerencsés hajózás” című
Mendelssohn-nyitány és Schumann 4. szimfóniája adja.
Kurtág Zwiegespräche (Párbeszédek) című darabjából Olivier Cuendet készített
zenekari változatot. „Számomra Kurtág zenéje a nagy szintézis. Kurtág olyan,
mint Bach, aki zenéjében egykor megteremtette a diatonikus és a kromatikus
szintézisét. Kurtág abban van a segítségünkre, hogy megtanuljunk régi dolgokat
újra felfedezni. Nagyon komplex dolgokat képes roppant egyszerű eszközökkel
elmondani.” – mondta a svájci karmester egy interjújában Kurtág zenéjéről. A
felcsendülő műről Cuendet így nyilatkozott: „A Zwiegespräche a két Kurtág, apa
és fia közös műve, szintetizátorra és vonósnégyesre, a Keller- és az
Arditti-vonósnégyes játszotta néhányszor. Kurtág György engedélyével készítettem
egy zenekari változatot a „Játékok”-ból, amivel együttesemmel turnéztunk is, és
a turné budapesti koncertjén az ifjabbik Kurtág Györggyel már előadtunk egy vagy
két tételt ebből a darabból is. Ezután mindketten arra kértek, készítsem el a
teljes mű zenekari átiratát Takács-Nagy Gábornak.”
Robert Schumann 4. szimfóniájával zárul a műsor. A mű első változata 1841-ben
íródott a komponista felesége, Clara Schumann születésnapjára. A végső
változatot tíz évvel később, 1851-ben készítette a zeneszerző, aki ez alkalomból
alaposan átdolgozta és áthangszerelte művét.