"...nagy meglepetésemre rákaptam Matteo atya történeteire. A Duna televízió vetíti munkanaponként ezt a filmet, ma lesz a 85. darabja a 194 tagból álló sorozatnak. Mindegyik önálló alkotás, csak a szereplők egy része állandó. Don Matteo, a főhős, Gubbio városka plébánosa, nemcsak emberismerete alapján járul hozzá az ártatlanok felmentéséhez és a bűnös kiderítéséhez, hanem közben, hivatásának megfelelően fontos dolgokat mond a vélt és a valós gonosztevőknek. De talán nem csak nekik, hanem mindannyiunknak."
Surján László
Pater Browntól Don
Matteoig
Gimnazista koromban
minden nyáron körbe eveztük a Balaton nyugati medencéjét. Egy tanár, hat diák
alkotta a csónak legénységét. Az egyik ilyen alkalommal Medvigy Mihály volt
velünk, aki a kormány mellett ülve Chestertont olvasott nekünk. Ekkor a balatoni
hőségben „gályarabként” ismertem meg Brown atyát, aki híres detektíveket is
megszégyenítve tárta fel az igazságot. Gilbert Keith Chesterton (1874-1936)
alkotta meg a klasszikus krimiirodalom leghíresebb papnyomozóját, Brown atyát.
Chesterton katolizált anglikán volt, a vallás sokat jelentett neki, s mint
vérbeli angolnak, a krimi írás is fontos volt számára. Az apró termetű Brown
atya 51 novella hőse lett. Magyarul először 1918-ban jelent meg róla négy
elbeszélés
Napok óta Chesterton,
Brown atya és Medvigy Mihály jár az eszembe. Ugyanis nagy meglepetésemre
rákaptam Matteo atya történeteire. A Duna televízió vetíti munkanaponként ezt a
filmet, ma lesz a 85. darabja a 194 tagból álló sorozatnak. Mindegyik önálló
alkotás, csak a szereplők egy része állandó. Don Matteo, a főhős, Gubbio városka
plébánosa, nemcsak emberismerete alapján járul hozzá az ártatlanok felmentéséhez
és a bűnös kiderítéséhez, hanem közben, hivatásának megfelelően fontos dolgokat
mond a vélt és a valós gonosztevőknek. De talán nem csak nekik, hanem
mindannyiunknak. Ezek néha általánosságok, olyan kijelentések, amelyek egy
paptól az adott helyzetben elvárhatók. Isten szeret téged – mondja a
kétségbeesetteknek.
Először meglehetősen
idegenkedve ültem le a televízió elé, már csak azért is, mert Terrence Hill
játssza a főszerepet, akit nem éppen papos szerepekben ismertünk meg, ördögien
gyors pisztolylövései és káprázatos pofonjai még Fülig Jimmyt is lepipálták. Ha
nem is az első film megtekintése után, de hamarosan el kellett ismernem, hogy
Terrence Hill nagyon jól játssza a szerepét.
Ez után észleltem azt,
ami miatt ez a jegyzet megszületik. Don Matteo ugyanis evangelizál. Nem (csak) a
filmbéli szereplőket, hanem minket, nézőket is. Ráadásul azt gondolom, hogy
szavai eljutnak olyan emberekhez is, akik templomot ritkán látnak belülről,
hacsak az idegenvezető be nem viszi őket egy olaszországi turistaút során.
A minap láttam, hogy
Ferenc pápa nyolc érvet hozott fel annak alátámasztására, hogy érdemes a
keresztutat imádkozni. Érveinek egyike az volt, hogy a keresztutat járva
rádöbbenünk, Krisztus velünk szenved, amikor mi szenvedünk. A tegnapi epizódban
szerepelt egy özvegyasszony, aki nehezen nevelte kisfiát. Sok gondja-baja
közepette gyilkosság gyanújába keveredett, nem teljesen ön hibáján kívül, de a
lényeget tekintve ártatlanul. Mivel minden jel ellene szólt, kétségbe esett
kisfia várható sorsa miatt. Ekkor mondta neki Don Matteo bátorításul, hogy ne
félj, Krisztus veled szenved. Nem volt semmi kenetes duma, inkább nyers
tényközlés, ami azonnal hatott az asszonyra, s vele reménykedett a néző is, hogy
nevelheti majd a gyerekét, nem kell évekre börtönben sínylődnie.
Egy szó, mint száz,
megszerettem a sorozatot. A benne lévő üzeneteket egyrészt azért nem sorjázom
tovább, mert azok ott a filmen hatnak, nem száraz szavakkal ismételve, másrészt
be kell fejeznem az írást, mert hamarosan kezdődik a mai epizód.