1990 előtt Vukovár több nemzetiség békés együttélésének szép példája volt. A szerb-horvát háború embertelensége azonban máig ható fájdalmat okozott, s ma még igen messze vagyunk attól, hogy szívbéli barátságra, szerb-horvát megbékélésre gondolhassunk, noha számos szép politikai nyilatkozat, bocsánatkérés is elhangzott.
Surján László
Vukovári lecke
1990
előtt Vukovár több nemzetiség békés együttélésének szép példája volt. A
szerb-horvát háború embertelensége azonban máig ható fájdalmat okozott, s ma még
igen messze vagyunk attól, hogy szívbéli barátságra, szerb-horvát megbékélésre
gondolhassunk, noha számos szép politikai nyilatkozat, bocsánatkérés is
elhangzott.
Valkóvár, de ezen a néven kevesen ismerik. A település híre a szerb-horvát
háború alatt terjedt el, s akkor már horvát nevén: Vukovárként emlegették.
�
Valkóvár, Vukovar �
(Castrum Valkow, 1231) ispánsági központ
királyi vár volt. A XIV. század végén a de Sancto Georgio et de Bazini grófok
tulajdonába került, 1462-ben a Tallóczy család kapta meg, akik eladták a
Garaiaknak40. 1526. augusztusban a törökök elfoglalták és tartották is egészen
1687-ig. A horvátországi háború előtt a barokk város virágzó, sokszínű település
volt, melyet horvátok, szerbek és más népek laktak békés egyetértésben.
Jugoszláviában sem maradt hatás nélküli a vasfüggöny összeomlása, és a
szocilistának hazudott proletárdiktatúra önfelszámolása Közép-Európában. Új
pártok alakultak, amelyek nemzeti jelszavakat hangoztattak, közben addig
játszottak a tűzzel, amíg az ország vérbe nem borult. Vukovár népe kezdetben nem
hallgatott sem a szerb, sem a horvát nacionalizmusra. Az 1990-es első szabad
helyhatósági választásokon a kommunista párt utódja, a Demokratikus Változások
Pártja (SDP) elsöprő győzelmet aratott. A vegyes lakosságú vidékeken, ahol az
együttélés zavartalannak tűnt, a magát szociáldemokratává stilizáló SDP-ben
jobban bíztak az emberek, mint saját nacionalista pártjaikban. A hatottak rájuk
Slobodan Milošević szerb vagy Franjo Tuđman horvát elnök hazafias szólamai.
Miután Szlovénia kilépett Jugoszláviából, a horvátok követni akarták őket. A
szerbek számára ez egy álom végét jelentette. Először a horvátországi szerbek
robbantottak ki fegyveres felkelést, amit a szerb kormány és paramilitáris
csoportok is támogattak, majd be is avatkoztak a felkelők oldalán.
Így
jutott el ez a szép Duna menti város a békés együttéléstől a véres
összecsapásig. A vukovári csata (horvátul Bitka za Vukovar, szerbül Битка за
Вуковар) Vukovár 87 napos ostroma volt 1991 augusztusa és novembere közt. Az
előjelek alapján a város elfoglalása csak pár óra erőfeszítést igényelt a
belgrádiaktól, hiszen Vukovárt csak a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG) körülbelül 1800
könnyű fegyverzetű katonája és a hozzájuk csatlakozó civil önkéntesek védték a
JNA 36 000 katonája és nehézfegyverzetű harcosai ellen. A csata alatt volt, hogy
naponta 12 000 rakéta és érte a várost. Az eredmény siralmas: a második
világháború óta Vukovár volt az első nagyobb európai város, amit teljesen
elpusztítottak. A három hónapos ostrom alatt a kórház alagsorában, hihetetlen
körülmények között folyt a sérültek gyógyítása. Később ebbe a hatalmas
pincerendszerbe menekült mindenki. Mikor a város 1991. november 18-án elesett, a
szerbek a kórház alagsorában élő embereket evakuálás címén buszokra
szállították, majd a pár kilométerre lévő Ovčara faluba vitték, ahol hosszas
kínzások után mindannyiukat lelőtték és közös tömegsírba dobták. Ám ez még nem
volt elég. a szerb erők több száz katonát és civilt mészároltak le, és legalább
31 000 civilt deportáltak a városból és környékéről. Vukovárt tisztán szerbbé
tették, és a függetlenségét kikiáltó Krajinai Szerb Köztársaság része lett.
A
látszólagos győzelemnek nagy ára volt. Vukovár ostroma elég időt hagyott
Horvátországnak, hogy hadseregét megszervezze, megerősítse, így később sikerrel
vette fel a harcot a Vukovárnál meggyengült szerbek ellen.
Ezt
a történetet meséli el minden hamis hazafias pátosz nélkül
Drago Hedl (a Feral Tribune című spliti hetilap
eszéki és szlavóniai tudósítója) és
Janko Baljak szerb filmes alkotása.
Vukovár azóta újjáépült, a háború előtti népességének még csak a felét érte el.
A két fő etnikai közösség közt jelenleg is szakadék húzódik, nem csoda, hogy a
kétnyelvű táblák elhelyezést oly sokan ellenezték.
Fontos ez a példa. Felülről könnyű egymás ellen hergelni az embereket, de
megbékíteni nehezebb. Az állam sokat tehet a megbékélésért, csak egyet nem: nem
kényszerítheti ki azt. Parancs szóra nem lehet szeretni.