Tapolca ... Tét nélküli mérkőzés volna? Nem az. Meg kellene mutatni, hogy a fák nem nőnek az égig, még a szavakban széteső, de a valóságban összezárni képes bal oldalon sem. Már azért is jó lenne, ha a tapolcai körzet kormánypárti oldala megmozdulna, mert Lasztovica Jenő halálában is megérdemelné a támogatást.
Surján László
Polgári gondolatok Tapolcáról
Lehet, hogy G. Fodor Gábor ügyetlen volt, amikor politikai terméknek minősítette
a polgári Magyarországról mondottakat, én is felkaptam a fejem, amikor
hallottam. Mégsem állok be az őt felnégyelni kívánok hosszú sorába. Nem is
érdemes, mert mire odaérnék már 1024-elni kellene. Mielőtt vagdalkozunk, jó
lenne tisztázni, ki mit ért a politikai termék kifejezésen. Fodor Gábor (milyen
jó, hogy ott van a neve előtt a G. - enélkül a neve igen rossz emlékeket hozna
elő) nagyot hibázott, mert sokan a politikai termék kifejezés hallatán
választási trükkre asszociálnak. Nem is akarnak ezek polgári Magyarországot,
csak ámítottak, lám, G. Fodor is megmondta...
Nem
követem el azt a hibát, hogy én mondjam meg, hogy mit gondolt G.F.G. Még
megkapom az Arany János -féle gondolta a fene megjegyzést. Azt viszont elmondom,
hogy én mit gondolok. Az a polgári Magyarország, amelyről beszéltünk már 94
táján is, Széchenyiért kiállt: a polgári Magyarország nem volt, hanem lesz.
Lennie kell. Meg kell teremtenünk. Még az újraélesztés szót sem használom, mert
a régi világ polgári mivoltjában annyi torz elem volt, a három millió koldustól
a szagos miséig, hogy egy porcikám sem kívánja vissza. Egy igazán polgári,
művelt, erkölcs követő, szociálisan érzékeny világ, benne a saját fejével
gondolkodó emberek sokaságával, az igen. Ezért dolgozunk. Ezt ígértük és ezt is
tettük, tesszük ma is.
Géefgé most újra blogolt. Valaki azt írta róla, hogy a tapolcai vereségre készít
fel. Nézzük, mit is írt:
„Van
egy helyzet. Veszprém után vagyunk, Tapolca előtt. Az a kérdés, hogy mi a
fontosabb: a kormányzás vagy a választás? A kormányzás arról szól, hogy
struktúrákat kell menedzselni, a választás meg arról, hogy győzni kell. Most
három évig a kormányzásé az elsőbbség. Ezt mondta nemrégiben a miniszterelnök. A
struktúrák menedzselése ütközik, ütközhet a rövidtávú szempontokkal. Az
eredmények csak hosszabb távon látszanak. Ha a tábor ezt megérti és elfogadja,
akkor a kormányzás vagy választás dilemmája feloldható, a „vagy” „és”-re
cserélhető. Mert ez is egy lélektani helyzet.”
– írta G. Fodor Gábor.
Szerintem szó sincs itt vereségre való felkészítésről. Sokkal inkább arról, hogy
felfogjuk-e a feladat nagyságát. Miközben operáljuk a beteget, aki nyitott
hassal fekszik a műtőasztalon, arra kérjük, hogy egy kicsit kelljen fel és fussa
10 másodperc alatt a százat. Lehetetlen? Talán. De talán nem. Ha a példám
abszurd is, mégis rámutat: azt kell kérni a tapolcaiaktól, hogy emelkedjenek
államférfi szintre a kocsmai politizálás helyett. Nem a kétharmad fontos,
hanem az emberek bizalma. Ez volt a miniszterelnök üzenete. A veszprémieket,
a veszprémiek polgári oldalát, nem mozgatta ez meg annyira, mint amennyire a
nevüket is szégyenlő baloldaliakat az esély, hogy elveszik a kétharmadot.
Tapolca nem tudja visszaadni a kormánynak a kétharmadot, de az ellenzéknek sem
tud parlamenti szempontból bármit is adni. Tét nélküli mérkőzés volna?
Szerintem nem az. Meg kellene mutatni, hogy a fák nem nőnek az égig, még a
szavakban széteső, de a valóságban összezárni képes bal oldalon sem. Már azért
is jó lenne, ha a tapolcai körzet kormánypárti oldala megmozdulna, mert
Lasztovica Jenő halálában is megérdemelné a támogatást. Őt sokan és bizonyos
mértékig pártállástól függetlenül is tisztelték, (ahogy Kiss Péter szocialista
képviselőt és minisztert Újpesten). Ne maradjon majd otthon senki, aki
szeretettel gondol rá.