Nem jó, hogy ma mindent a hazugság szóval illetnek. Igaz, ezt Orbán Viktor kezdte a taxisblokád után. Meg is bánta, elnézést is kért érte, pedig (majdnem) igaza volt. Egy minisztériumi szóvivő felhatalmazás nélkül közölte, nem lesz üzemanyag ár emelés. Lett, de ezt a szóvivőnek nem feltétlenül kellett tudnia. Akár tudta, akár nem, az állásába került. Az alábbi történetben hazugsággal vádaskodik valaki, aki pedig csak pusztán nem érti, hogy miről van szó.
Surján László
Vádak és vagdalkozások
Nem
jó, hogy ma mindent a hazugság szóval illetnek. Igaz, ezt Orbán Viktor kezdte a
taxisblokád után. Meg is bánta, elnézést is kért érte, pedig (majdnem) igaza
volt. Egy minisztériumi szóvivő felhatalmazás nélkül közölte, nem lesz üzemanyag
ár emelés. Lett, de ezt a szóvivőnek nem feltétlenül kellett tudnia. Akár tudta,
akár nem, az állásába került. Az alábbi történetben hazugsággal vádaskodik
valaki, aki pedig csak pusztán nem érti, hogy miről van szó.
„Arról
már nem is beszélve, hogy mit ígértek, hazudtak a választás előtt.”
A
magánnyugdíjpénztárak vitájában a fenti mondatot Kormos Károly álnevű hozzászóló
(itt korábban Baloss) írta le a facebookon, és meghivatkozta hozzá az alábbi
képet:
Nézzük, mi is volt ebben a hazugság? A svájci indexálás nem garantálta a
nyugdíjak értékállóságát, csak tompította a veszteséget. A nyugdíjkorhatárt
valóban felemelték, aminek lehetett valós indoka, csak az volt a felháborító,
hogy amikor az Antall kormány tervezte a korhatár emelést, az MSZP és csatolt
részei hatalmas kampányt indítottak ellene, majd kormányra kerülve szemrebbenés
nélkül meglépték. A 13. havi nyugdíjat valóban elvették és valóban privatizálni
akarták a társadalombiztosítást, amit népszavazással sikerült megakadályozni. Az
ábra első felében nincs hazugság egyáltalán.
Ami
az ígéreteket illeti 2010 óta nem csökkent a nyugdíjak reálértéke, sőt kicsit
emelkedett, bár erre nem volt ígéret. A választási ígéret második része az, hogy
a Fidesz-KDNP megvédi a nyugdíjpénztárakat. Ez vajon mire vonatkozik. Az előbb
idézett beírás ezt mintha a magánnyugdíjpénztárakra vonatkoztatná, s ha igaza
volna, akkor valóban ütközne a valóság az ígérettel. De a magánnyugdíjpénztárt
nem lehet privatizálni. A megvédés nyilván arra vonatkozik, amit a támadás ér.
Gyurcsányék részéről a támadás nem érhette csak a társadalombiztosítást, ezt
akarták amerikai mintára privatizálni, igaz nem saját kútfejükből, hanem az
SZDSZ kottájából. Mi tehát arra tettünk szóban és plakátokon is ígéretet, hogy
ettől a privatizációtól megvédjük a jelenlegi és jövőbeli nyugdíjasokat. A
kötelező magánynyugdíjpénztárakról szó sincs a plakáton. Amit ígértünk,
megtartottuk, hazudni kicsit sem hazudtunk, meg is nyertük 2014-et is.
A
baloldal úgy tesz., mintha nem lenne különbség a kötelező magánnyugdíjpénztár és
az önkéntes között. Pedig van, s nem is kicsi. Az önkéntesbe a saját pénzét
teszi a pénztártag, azt tehát védi a magántulajdon védelmére vonatkozó összes
törvény. A kötelezőbe viszont a tagok egyetlen saját fillért nem tettek bele,
ahogy arra már az uniós szakértő is rámutatott, hanem a pénzt törvényi erővel
egyszerűen ellopták a már nyugdíjban levőktől. Az már csak hab a tortán, hogy
ezek a pénztárak kötelező befizetések kényelmében felettébb rosszul
gazdálkodtak, s megszüntetésükkor az érintettek megkapták a hozamot, amiről az
esetek többségében az derült ki, hogy minimális.
Nem
jó pálya a polgári oldal támadása ezen a téren, ha az lenne, figyelembe véve a
kötelező magánnyugdíjpénztárakban érintettek nagy számát, 2014-ben kötelezően
buknia kellett volna a kormánynak. Butaság tehát ezt imamalom szerűen
ismételgetni, mert ezzel kicsit sem javul a baloldal amúgy siralmas helyzete.
Kormos úr nem megátalkodott gonosz ember, csak épp kicsit csőlátó, a jelenségek
értelmezésében kiindulópontja az, hogy Orbán Viktor gazember, s amit tesz, az az
ország kárára van. Ezért mindent elhisz, amit elvtársai mondanak, és semmit nem,
amit mi mondunk. Az elfogultságok kertjéből nehéz kiszakítani. Ami nem illik
bele az általa elképzelt képbe, azt figyelmen kívül hagyja. Szereti átértelmezni
a dolgokat, s az így torzított képben a maga igazát véli felfedezni. Például
szembe állítja az önkéntes magánnyugdíjpénztárak jövőbeli szerepéről Európa
szerte kialakított véleményt a kötelező magánnyugdíjpénztárak hazai, s a magyar
példa alapján más országokban is bekövetkezett, bekövetkező felszámolásával.
Azaz összekeveri az egyházat a fegyházzal. Bizonyára nem emlékszik már, hogy az
önkéntes nyugdíjpénztárak működésének jogi alapjait éppen én fektettem le
Magyarországon, mert láttam, hogy a demográfiai helyzet miatt a század közepén a
társadalombiztosítás nem lesz képes megfelelni az elvárásoknak. Ami nem jelenti
azt, hogy a nyugdíjasok megélhetésének mégis csak ez az egész nemzetre kiterjedő
kockázatmegosztás lesz akkor is az alapja.