Engedjük, hogy Isten megvigasztaljon minket!

Május 8-án, pénteken reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén Ferenc pápa megemlékezett a Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös Félhold világnapjáról. Homíliájában a Szentatya rámutatott: az Úr mindig megvigasztal minket a közelségével, az igazsággal és a reménnyel.

 Engedjük, hogy
Isten megvigasztaljon minket!

Május
8-án, pénteken reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén
Ferenc pápa megemlékezett a Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös
Félhold világnapjáról. Homíliájában a Szentatya rámutatott: az Úr mindig
megvigasztal minket a közelségével, az igazsággal és a reménnyel.

Húsvét negyedik hetében a péntek
reggeli szentmise elején, a Pompeji Szűzanya emléknapján így imádkozott a pápa:
„Ma ünnepeljük a Vöröskereszt és a Vörös Félhold világnapját. Imádkozzunk
azokért, akik ezekben a kiváló intézményekben dolgoznak: az Úr áldja meg
munkájukat, mellyel oly sok jót tesznek.”

Homíliájában a pápa a mai
evangéliumi szakaszhoz (Jn 14,1–6) fűzte gondolatait, melyben Jézus így szól
tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem
is higgyetek! Atyám házában sok hely van. (…) Ha majd elmegyek, és helyet
készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott
legyetek, ahol én vagyok.” Jézusnak ez a beszélgetése a tanítványokkal az utolsó
vacsora alatt zajlik. Jézus szomorú, és mindenki bánatos: Jézus azt mondta, hogy
egyikük el fogja árulni őt, ugyanakkor azonban elkezdi vigasztalni övéit. Ferenc
pápa megjegyezte: az Úr vigasztalja tanítványait, és itt látjuk, hogy Jézus
milyen módon vigasztal.

Nekünk
is sok módunk van a vigasztalásra, a leghitelesebb, legközvetlenebb formáktól a
leghivatalosabbakig – utóbbira példa a részvéttávirat, melyben így írunk: „Mély
fájdalommal tölt el…”. Ez nem vigasztal senkit, művi, formális. Hogyan vigasztal
az Úr? – fontos tudnunk ezt, hogy így életünk szomorú pillanataiban mi is
megtanuljuk felismerni az Úr valódi vigasztalását. Ebben az evangéliumi
szakaszban azt látjuk, hogy az Úr mindig a közelségben vigasztal, az igazsággal
és a reménnyel. Ez a három vonás jellemzi az Úr vigasztalását.

A pápa emlékeztetett az Úr szavára:
„Itt vagyok veletek”. Az Úr mindig itt van. Ez a közelség Isten stílusa, ez
jelenik meg a megtestesülésben is: közel jön hozzánk. Az Úr mindig a közelséggel
vigasztal.

Nem használ üres szavakat, sőt,
a csöndet kedveli. A közelség, a jelenlét erejével hat, keveset szól, de közel
van.

Jézus vigasztalásának másik
jellemvonása az igazság. Jézus igazat mond. Nem mond formális dolgokat, melyek
hazugságok: „Nyugodj meg; minden elmúlik; nem történik semmi; el fog múlni; vége
lesz…” Nem. Megmondja az igazat. Ő maga mondja ebben az evangéliumi szakaszban:
„Én vagyok az igazság”. Az igazság pedig az, hogy „el fogok menni”, vagyis „meg
fogok halni”. Mindannyiunkra halál vár. Ez az igazság. Egyszerűen kimondja,
szelíden, hogy ne bántson vele: mind meg fogunk halni. Nem rejti el az
igazságot.

Jézus vigasztalásának harmadik
jellemzője a remény. Azt mondja: „Igen, ez egy rossz pillanat. Ne
nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám
házában sok hely van. Elmegyek, és helyet készítek nektek.” Először Ő megy oda,
hogy megnyissa előttünk annak a háznak az ajtaját, ahova minket is el akar
vinni. „Ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek,
ahol én vagyok”. Az Úr mindannyiszor újra eljön, ahányszor közülünk valaki
itthagyni készül ezt a világot. „El fogok jönni és magammal viszlek”: ez a
reménység. El fog jönni, kézen fog és elvisz minket. Nem azt mondja: „Nem fogtok
szenvedni, semmiség az egész”. Nem. Megmondja az igazat: „Mellettetek vagyok. Ez
az igazság: ez egy csúnya pillanat, veszélyes, halálos. De ne nyugtalankodjék a
szívetek, őrizzétek meg a békét, ami minden vigasz alapja, mert ismét eljövök
majd, és kézen fogva odavezetlek, ahol én leszek.”

Nem könnyű hagyni, hogy az Úr
vigasztaljon minket. A rossz pillanatainkban sokszor megharagszunk az Úrra, nem
engedjük, hogy eljöjjön és így beszéljen velünk, ilyen kedvesen, közvetlenül,
szelíden, igazsággal és reménnyel. Ferenc pápa homíliája végén így fohászkodott:
„Kérjük a kegyelmet, hogy megtanuljuk átadni magunkat az Úr vigasztalásának. Az
Úr vigasztalása igaz, nem téveszt meg. Nem érzéstelenít, de ő közel van, igazat
mond, és megnyitja előttünk a remény kapuját.”

A
híveket a lelki áldozásra buzdította a Szentatya, majd a szentmisét ezúttal is
szentségimádással és eucharisztikus áldással zárta. Végül elimádkozta a Regina Coeli kezdetű Mária-antifónát.

A szertartás végén Ferenc pápa
felköszöntötte a Szent Márta-ház recepcióján dolgozó egyik munkatársat, Silviát,
aki születésnapját ünnepli.

Forrás: Vatikáni
Rádió /Magyar Kurír
Fotó: Vatican news