Totus Tuus -
Egészen a Tiéd
Elhunyt II. János Pál pápa
II. János Pál bárhol járt a világban mindig megkülönböztetett figyelemmel
fordult a fiatalok felé.
A
pápa és a fiatalok
Részlet II.
János Pál pápa
Parati semper
apostoli leveléből, melyet
a világ ifjúságához a nemzetközi ifjúsági év alkalmából írt
1985. március 31.
"Kedves Barátaim !
...Kezdjük azzal, ami a bibliai történet végén olvasható: az ifjú szomorúan
távozik, "mert nagy vagyona volt". A mondat kétségtelenül anyagi javakra
vonatkozik, amelyeket az ifjú már birtokol vagy örökölni fog. Ez a szituáció
csak keveseket érint, így nem is lehet jellemző. Ezért az evangélista szavai
más problémát állítanak előtérbe. Arról van szó, hogy a ¨atalság önmagában
nagy gazdagság az ember - egy fiú vagy egy leány - számára. És legtöbbször a
fiatalok ezt különleges gazdagságként is élik meg. Gyakran, de nem mindig.
Nem törvényszerűen, mert akadnak emberek a világon, akik különböző okokból
ifjúságukat nem látják gazdagságnak. Erről még külön beszélünk.
De jó okunk van arra - tárgyilagosan nézve is -, hogy az ifjúságra mint
különleges gazdagságra gondoljunk, ahogyan azt az ember életének éppen ebben
a szakaszában megtapasztalja. Ez bizonyosan különbözik a gyermekkortól (mert
éppen ekkor hagyja el az ember a gyerrnekkort), de különbözik a teljes
érettség korától is. Az ifjúság életszakasza éppen az az idő, amelyben az
emberi "én"-t és a vele kapcsolatos tulajdonságokat és képességeket különös
intenzitással fedezzük fel önmagunkban. Fokról fokra és lépésről lépésre
feltárul a belső tekintet előtt, akár egy fiúnak vagy leánynak fejlődő
személyisége, az a különleges, bizonyos értelemben egy konkrét emberi létnek
egyetlen és megismételhetetlen lehetősége, amelyben már benne rejlik az
eljövendő élet egész terve. Az élet nem más, mint annak a tervnek
megvalósulása: "önmegvalósítás".
A kérdés természetesen sok szempontból magyarázatot érdemelne; de rövidre
fogva a szót: ennek a gazdagságnak a körvonalai és formái úgy bontakoznak
ki, ahogyan azt az ifjúság mutatja. Ez az első felfedezések, saját döntések
és tervezések gazdagsága, ezeknek kiválasztása, szemügyrevétele és
elfogadása; továbbá olyan döntések, amelyek a személyes emberi lét területén
fontosak a jövőt illetően. Ugyanakkor az ilyen döntéseknek megvan a nagy
szociális jelentőségük is.
Az evangéliumi ifjú egzisztenciájának ebben a fázisában volt, amint az a
Jézussal folytatott beszélgetésének kérdéseiből kitűnik. A "nagy vagyonról"
szóló zárószavak felfoghatóak mint.az ifjú saját gazdagsága is, de abban az
értelemben is, hogy a gazdagság maga az ifjúság.
De meg kell kérdeznünk magunktól: el kell-e választani Krisztustól az embert
annak a gazdagságnak, amelyet az ifjúkor képvisel? Ezt az evangélista
egészen bizonyosan nem mondja ki; ha jól megnézzük a szöveget, inkább más
következtetést vonhatunk le belőle. Az ifjú elhatározása, hogy Krisztustól
visszavonul, csak az anyagi gazdagság következménye. Azáltal ment el, amit
birtokolt. És nem az vitte el, ami ő volt ! Fiatal volt, azaz belső
gazdagsággal rendelkezett, és éppen ez vezette Jézushoz, és ez adta ajkára
az élet értelméről faggatódzó kérdéseket. Mit kell tennem? Mit kell tennem,
hogy megnyerjem az örök életet? Mit kell tennem, hogy életemnek meglegyen a
teljes értéke és értelme?
Mindegyikőtök fiatal kora, kedves barátaim, az a gazdagság, amely éppen
ezekben a kérdésekben nyilvánul meg. Az ember ezeket egész élete folyamán
felteszi magának; ifjú korában azonban különösen intenzíven hallja őket,
szinte kihívóan. És jó, hogy ez így van. Ezek a kérdések bizonyítják ugyanis
az emberi személyiség fejlődésének azt a dinamikáját, amely életkorotok
sajátja. Ezeket a kérdéseket néha türelmetlenül vetitek fel, de ugyanakkor
meg is értitek, hogy a válaszok nem lehetnek könnyedek vagy felületesek.
Sajátságosnak és határozottnak kell lennie. Itt olyan válaszról van szó,
amely az egész életre szól és az egész emberi létet átfogja...
Mondhatjuk-e, hogy egy ilyen ifjúság is belső gazdagságot jelent? Kitől kell
ezt megkérdeznünk? Kinek tegyük fel ezt a lényeges kérdést? Úgy tűnik, hogy
erre Krisztus az egyetlen illetékes beszélgető partner, akit senki más
teljesen nem pótolhat.
|
