A szegényekkel való osztozás azt jelenti, hogy gazdagítjuk egymást

Augusztus 19-én délelőtt Ferenc pápa immár a harmadik katekézisét tartotta „a világ gyógyításáról.” Elmélkedésének központi gondolata a szegények előnyben részesítése és a szeretet erénye volt.

A
szegényekkel való osztozás azt jelenti, hogy gazdagítjuk egymást

Augusztus
19-én délelőtt Ferenc pápa immár a harmadik katekézisét tartotta „a világ
gyógyításáról.” Elmélkedésének központi gondolata a szegények előnyben
részesítése és a szeretet erénye volt.

Ferenc pápa teljes
katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó
napot kívánok!

A világjárvány
rámutatott a szegények nehéz helyzetére és a világban uralkodó nagy
egyenlőtlenségre. És a vírus bár nem tesz kivételt az emberek között, pusztító
útja során nagy egyenlőtlenségeket és sokféle hátrányos megkülönböztetést
talált. Sőt növelte is őket!

A világjárványra adott
válasz tehát kettős. Egyrészt feltétlenül szükséges megtalálni a gyógymódot egy
kicsi, de szörnyű vírusra, mely térdre kényszeríti az egész világot.

Másrészt egy nagy
vírusra kell gyógymódot találnunk, a társadalmi igazságtalanságnak, az
egyenlőtlen lehetőségeknek, a peremre szorításnak és a leggyengébbek védelme
hiányának vírusára.

Ebben a kettős
gyógyító válaszban jelen kell lennie egy olyan döntésnek, amely az evangélium
szerint nem hiányozhat, ez pedig a szegények előnyben részesítése (vö. Evangelii
gaudium apostoli buzdítás, 195.). Ez nem politikai döntés; sem ideológiai
döntés, sem pártos döntés. A szegények előnyben részesítése az evangélium
középpontjában áll. Jézus volt az első, aki ezt tette; hallottuk a
Korintusiaknak írt levélből vett szakaszban, melyet a kihallgatás elején
felolvastak [2Kor 8,1–2.9]. Ő, mivel gazdag volt, szegénnyé lett, hogy
gazdagítson bennünket. Egy lett közülünk, és az evangélium középpontjában, Jézus
örömhír-hirdetésének középpontjában ezért van ez a döntés.

Maga Krisztus, aki
Isten, kiüresítette önmagát, hasonlóvá vált az emberekhez; és nem kiváltságos
életet, hanem szolgai állapotot választott (vö. Fil 2,6–7). Azáltal, hogy szolga
lett, semmivé tette önmagát. Egyszerű családban született, és kézművesként
dolgozott. Prédikáló tevékenységének kezdetén bejelentette, hogy Isten
országában a szegények boldogok (vö. Mt 5,3; Lk 6,20; Evangelii gaudium,
197.). A betegek, a szegények, a kirekesztettek között volt, Isten irgalmas
szeretetével fordult feléjük (vö. Katolikus Egyház katekizmusa, 2444.).
Sokszor tisztátalannak ítélték, mert odament a betegekhez, a leprásokhoz, akik a
korabeli törvény szerint tisztátalanok voltak. Kockázatot vállalt annak
érdekében, hogy közel álljon a szegényekhez.

Ezért Jézus követőit
arról lehet felismerni, hogy közel állnak a szegényekhez, a kicsinyekhez, a
betegekhez és a rabokhoz, a kirekesztettekhez, az elfeledettekhez, az élelmet és
ruhát nélkülözőkhöz (vö. Mt 25,31–36; Katolikus Egyház katekizmusa,
2443.). Elolvashatjuk azt a híres szentírási szakaszt a mércéről, amely alapján
mindannyian megítéltetünk. Mindannyian megítéltetünk! Ez Máté evangéliumának a
huszonötödik fejezete. Ez a keresztény hitelesség kulcskritériuma (vö.
Gal 2,10; Evangelii gaudium, 195.).

Egyesek tévesen azt
gondolják, hogy csak kevés ember feladata, de valójában az egész Egyház
küldetése

– mondta Szent II.
János Pál (vö. Szent II. János Pál: Sollicitudo
rei socialis enciklika, 42.).
„Minden keresztény személy és közösség arra hivatott, hogy Isten eszköze legyen
a szegények felszabadításában és támogatásában” (Evangelii
gaudium, 187.).

A hit, a remény és a
szeretet szükségszerűen arra ösztönöz bennünket, hogy a leginkább rászorulókat
részesítsük előnyben,[1]
és ennek meg kell
haladnia az amúgy szükséges segítségnyújtást is (vö. Evangelii
gaudium,
198.). Azt is magában foglalja ugyanis, hogy együtt járunk velük, engedjük, hogy
ők evangelizáljanak minket, akik jól ismerik a szenvedő Krisztust, és engedjük
magunkat „megfertőzni” az ő megmenekülési-üdvözülési tapasztalatuktól,
bölcsességüktől és kreativitásuktól (vö. uo.).

A szegényekkel való
osztozás azt jelenti, hogy gazdagítjuk egymást.

És ha vannak beteg
társadalmi struktúrák, amelyek megakadályozzák őket, hogy a jövőről álmodjanak,
akkor együtt kell dolgoznunk azon, hogy meggyógyítsuk és megváltoztassuk azokat
(vö. uo., 195). És Krisztusnak a szeretete vezet el bennünket ehhez, aki a
végsőkig szeretett bennünket (vö. Jn 13,1), és az ő szeretete elér a határokig,
a peremterületekig, az egzisztenciális határvonalakig. A perifériák középpontba
helyezése azt jelenti, hogy életünket Krisztusra összpontosítjuk, aki „szegénnyé
tette önmagát” értünk, hogy „szegénysége által” gazdaggá tegyen bennünket (2Kor
8,9).[2]

Mindannyian aggódunk a
világjárvány társadalmi következményei miatt. Mindannyian. Sokan vissza akarnak
térni a normális rendhez, és folytatni akarják a gazdasági tevékenységeket.
Rendben, de ez a „normálisság” nem terjedhet ki a társadalmi igazságtalanságokra
és a környezetrombolásra. A világjárvány válság, és egy válságból nem kerülünk
ki ugyanolyanként: vagy jobbakként, vagy rosszabbakként jövünk ki belőle.
Jobbakként kellene kijönnünk belőle, hogy javítsunk a társadalmi
igazságtalanságokon és a környezetromboláson. Ma lehetőségünk van arra, hogy
valami másfélét építsünk. Például a szegények átfogó fejlődésének gazdaságát
segíthetjük elő, nem pedig a segélyezésen alapuló rendszert. Ezzel nem akarom
elítélni a támogatást, a segítségnyújtó intézményes tettek fontosak. Gondoljunk
az önkéntességre, amely az olasz Egyház egyik legszebb struktúrája! De tovább
kell lépnünk, és a problémákat kell megoldanunk, melyek segítségnyújtásra
késztetnek bennünket.

Olyan gazdaságra
van szükség, amely nem él olyan gyógymódokkal, amelyek valójában mérgezik a
társadalmat, mint például a tisztességes munkahelyek teremtésétől elszakított
teljesítménynövelés (vö. Evangelii gaudium, 204).

Ez a fajta nyereség el
van választva a reálgazdaságtól, attól, aminek a köznapi ember számára
előnyösnek kellene lennie (vö. Laudato si’ enciklika, 109.), és
nemegyszer közömbösnek bizonyul a közös otthonnak okozott károk iránt. A
szegények előnyben részesítése, ez az erkölcsi-társadalmi követelmény, mely
Isten szeretetéből fakad (vö. Laudato si’, 158.), arra indít, hogy egy
olyan gazdaságot gondoljunk el és tervezzünk meg, amelyben az emberek, különösen
a legszegényebbek vannak a középpontban. De arra is ösztönöz bennünket, hogy úgy
tervezzük meg a vírusból való kigyógyítást, hogy azoknak adunk elsőbbséget,
akiknek leginkább szükségük van rá.

Szomorú lenne, ha a
koronavírus elleni védőoltás során a leggazdagabbakat részesítenék előnyben!

Szomorú lenne, ha ez a
védőoltás ennek vagy annak a nemzetnek a tulajdona lenne, és nem egyetemes, nem
mindenki számára elérhető lenne! És milyen botrány lenne, ha minden anyagi
támogatás, melyet figyelemmel kísérhetünk – túlnyomórészt közpénzekből – olyan
iparágak megsegítésére összpontosítana, amelyek nem járulnak hozzá a
kirekesztettek bevonásához, az utolsók boldogulásának elősegítéséhez, a közjóhoz
vagy a teremtés gondozásához (uo.). Ezek olyan kritériumok, amelyek alapján
kiválaszthatjuk, mely iparágakat kell segíteni: azokat, amelyek hozzájárulnak a
kirekesztettek bevonásához, az utolsók boldogulásának elősegítéséhez, a közjóhoz
és a teremtés gondozásához. Négy kritérium.

Ha a vírus ismét
egy a szegények és a legkiszolgáltatottabbak számára igazságtalan világban
kezdene erősebben terjedni, akkor meg kell változtatnunk ezt a világot.

Jézus példáját követve
kell ma cselekednünk – ő az átfogó isteni szeretet orvosa, vagyis a testi,
társadalmi és lelki gyógyulásé (vö. Jn 5,6–9), ő ugyanis így gyógyított –, hogy
gyógytani tudjuk a kicsi, láthatatlan vírusok okozta világjárványokat, és hogy
gyógyítani tudjuk azokat, amelyeket a nagy és látható társadalmi
igazságtalanságok okoznak. Azt javaslom, hogy ezt Isten szeretetéből kiindulva
tegyük, a perifériákat helyezve középpontba, és az utolsókat az első helyre. Ne
felejtsétek el azt a mércét, amely alapján megítéltetünk majd: Máté huszonötödik
fejezete. Váltsuk ezt gyakorlattá a járvány utáni újrakezdés során. És ebből a
reménybe lehorgonyzott és a hiten alapuló konkrét szeretetből egy egészségesebb
világ lesz lehetséges! Ellenkező esetben rosszabb helyzetben kerülünk ki a
válságból. Segítsen bennünket az Úr, és adjon erőt ahhoz, hogy jobbakként
jöjjünk ki, és meg tudjunk felelni a mai világ igényeinek!

JEGYZETEK

Fordította: Tőzsér Endre
SP

Fotó: Vatican News
Forrás: Magyar Kurír