A köztisztelettől a kultuszig
Minél zavarosabb, aggasztóbb egy korszak, annál nagyobb a tömegigény az állandóságot, az értékeket, az igazat, a jót hirdető szellemi vezetőkre. Magyarországon az írók mellett főleg egyes papok kerültek ilyen szerepbe.
Minél zavarosabb, aggasztóbb egy korszak, annál nagyobb a tömegigény az állandóságot, az értékeket, az igazat, a jót hirdető szellemi vezetőkre. Magyarországon az írók mellett főleg egyes papok kerültek ilyen szerepbe.
Az élet és halál témáját körüljáró ideológiai csaták tárgya jellemzően az abortusz, ahogy azt Lengyelországban vagy Amerikában is láthatjuk. A másik vitatott orvosi eljárás, az eutanázia viszont ritkán, egy-egy konkrét eset kapcsán kerül csak az érdeklődés homlokterébe. Utoljára a Magyar Orvosi Kamara „sorshúzásos” – a passzív eutanáziával is rokonítható – javaslata révén került a nyilvánosság elé a téma.
Az eutanáziáról általánosságban
A magyar–cigány együttélés nehézségei – a pozitív példák dacára – az egyik legégetőbb társadalmi problémát jelentik Magyarországon. Ugyanakkor a 2010-es fordulat, vagyis a segélyorientált romapolitikát felváltó munkacentrikus szemlélet az egyik legfontosabb lépés volt az etnikumközi viszonyok normalizálásának az útján. Ami pedig legalább ennyire fontos, az az egyházak által végzett napi aprómunka: a cigánypasztoráció.
A nyíregyházi iskolapélda
hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?
(Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa)
Akiben a címet olvasva hiányérzet támadt, annak igazat kell adnunk: lemaradt a helyhatározó. Mivel a szekularizáció globálisan zajlik, ám európai centrummal, érdemes több irányba is kitekintenünk. Hány keresztény lesz tehát 2050-ben a világban, Európában és Magyarországon?
Egy éve már, hogy napi életünk kereteit egy vírus határozza meg. S az átlagos hírfogyasztó talán még sosem volt annyira naprakész az európai országok mindennapjait illetően, mint mostanában. Arról viszont, hogy a nyugati magyarok százezrei hogyan élik meg a korlátozásokat, senki nem beszél.
Ami Európában elképzelhetetlen, az Egyesült Államokban valósággá vált: a baloldali szavazók derékhadát mélyen vallásos, életvédő nézeteket valló migránsok adják. Mindeközben az amerikai liberális értelmiség egy új veszélyfogalom, a „keresztény nacionalizmus” bejáratásán dolgozik.
A keresztény segélyszervezetek a rendszerváltás óta meghatározó szereplői a mindennapjainknak, nem csak Magyarországon, hanem az elszakított területeken is, sokszor a román, ukrán, szerb állam helyett segítve ottani magyar testvéreinknek, illetve más nemzetiségű – többségi vagy cigány származású – embertársainknak.
Igény az anyaországra
Havas Krisztus-kereszt az erdőn,
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.(Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn)
A baloldali sajtóban az elmúlt évek egyik legnépszerűbb témája a nyugatra történő áttelepülés volt. Noha a koronavírus okozta leállások miatt a kivándorlás ügye a nyilvánosságban háttérbe szorult, más oka is van annak, hogy az ellenzéki média kezd elfordulni a kérdéstől, ez pedig a hazatérési hullám erősödése.
A világon minden nap 13 keresztény embert gyilkolnak meg a hite miatt, naponta ötöt elrabolnak, 12 hívőt igazságtalanul letartóztatnak vagy bebörtönöznek, s átlagosan ugyanennyi templomot és egyházi épületet támadnak meg.
Az Open Doors USA nevű keresztény szervezet a legutóbbi összesítésében (World Watch List, 2021) egy ötvenes listát tett közzé azokról az országokról, ahol a keresztények leginkább ki vannak téve az üldöztetéseknek.