Surján László

1993. június 20-án Miskolcon részt vettem négy lengyel minorita pappá szentelésén. Tévesen bár, de úgy emlékeztem, hogy egyikük Bogdan Adamczyk volt. Valójában évekkel később kerültünk közelebbi ismeretségbe: együtt szerepeltünk egy konferencián Miskolcon.  Bogdan atya a Szeged-Felsővárosi Szent Miklós Minorita templom plébánosaként és rendházfőnökként, életének 56. és papságának 27. évében 2021. április 9-én, délután az Örökkévalóságba költözött. Útjaink ezalatt a 27 év alatt többször találkoztak. Papi munkája annyira Kárpát-medencei, mintha nem is léteznének határok ezen a területen.

Miértek és kételyek sorjáznak. Miért vállaltad a szenvedést Uram? Miért a kínt és a halált, ráadásul a megszégyenítő gyalázatot?
 
Lehetett volna másképp? A tudós teológusok szerint igen. Semmi nem korlátozta a Mindenhatót, amikor elhatározta a Megváltást. 

Ha pedig ez így van, akkor kell legyen valami lényegi üzenete nemcsak magának a Megváltásnak, hanem annak is, hogy pont ezen a módon történt.

Meg voltam győződve, hogy Gyurcsány Ferenc, miután az MSZP-t elhagyva új politikai homokozót épített magának, azért rövidítette azt DK-nak, mert Dobrev Klárának akart kedveskedni.

Az utóbbi hetek fejleményei alapján mégis arra hajlok, hogy a DK voltaképp azt jelenti: De Kár. De Kár, hogy ennek a pártnak sem a politikusai, sem az orvosai, sem szellemi holdudvara nem értette meg, hogy járvány van, mégpedig egy jellegében, hatásaiban és következményeiben minden eddigitől eltérő és még sok ismeretlen veszéllyel fenyegető járvány.

Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. (Jn 3,14)

Teremtő Istenünk a maga hiteles képét, igazi arcát, szép, jellemző tulajdonságait Jézus Krisztusban fedte fel, nyilatkoztatta ki nekünk! Ő nem ítélkezik, hanem üdvözít, azaz felemel, kiteljesít, a bennünk lévő értékeket a felszínre hozza, mint egy igazi jó edző mellénk áll, hogy álmainkat megvalósítva, a szeretet, a jóság bajnokai lehessünk!

Mintha még a Fidesznek az EPP frakción belüli ellenfelei is kezdenének rájönni, hogy nem ilyen lovat akartak. Francois-Xavier Bellamy legalábbis lát esélyt arra, hogy a kapcsolatok rendezhetők. Úgy véli, hogy például a migrációra való magyar reagálást ma már mindenki helyesli.

1949. december 4-e. A sztálinizmus csúcsra jár. Akkoriban vasárnap is megjelentek a lapok. A Népszava címoldalán a januárban kezdődő első ötéves terv szövege. Megtudjuk, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa különbizottságot állított fel Sztálin elvtárs közelgő 70. születésnapjának méltó megünneplésére. Ezen a napon a Budapest Pasaréti Református Gyülekezet 39 éves lelkipásztorának, Joó Sándornak a prédikációjában ezt hallhatta:

Az Európai Néppárt (EPP) kilép a Fideszből. Nem tévedés, bár nyilván két hiba is van a megfogalmazásban: jelenleg az EPP parlamenti frakciójáról van szó, és nem a pártról, és persze a Fidesz tud kilépni az EPP-ből, nem fordítva. A bizarr kép arra utal, hogy az Európai Néppárt már jó ideje csak nevében kereszténydemokrata.

Legfeljebb lábjegyzet lehet a magyar kereszténydemokrácia történetében az a kérdés, hogy a párt vezetője mi módon menekült el Rákosi terrorja elől.

Micsoda év volt 1968! Nyugaton megmozdult a diákság, és elindult az a szellemi erjedés, pontosabban rothadás, ami most a szemünk előtt fekteti kétvállra az európai kultúrát. Augusztusban azután a Varsói Szerződés bevonult Csehszlovákiába. (Nyitóképünk: falfelirat Léván 1968-ban) 

Amióta van nemzeti konzultáció, azóta folytonos az ellenzéki támadás ellene. Azt, hogy az ellenzék 2010-ben nem szavazta meg a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről szóló Legyen béke, szabadság és egyetértés című nyilatkozatot, azt értem. A választások veszteseként nem ünnepelhette a győzteseket. A konzultációkon azonban többnyire olyan kérdések szerepeltek, amelyekre a felelet nem pártfüggő, a mostani, járvány utáni nyitásról szóló pedig különösen nem az.